Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

volságokra a külszínen is elterjedt. Nevezetesebb keskenyvágányú vasutak voltak: a Rozsnyóbányát Betlérrel összekötő 2,4 km-es ún. „lóvasút" (Andrássy, 1876), a Rákosbányáról a szirki rakodóhoz (pörkölőhöz) vezető 4 km-es (Rima Rt., 1893), eleinte lóvontatású, 1895-től pedig gőzmozdonyos iparvasút, a Felsősajó és az oláhpataki ércelőkészítő-mű közötti 2.7 km-es (Rima Rt., 1910), eleinte ló-, 1935-től Diesel-mozdony vontatású pálya, végül az 5,5 km-es, ugyancsak Diesel-mozdonyos Dernő - Málhegy vonal (Rima Rt., 1939). Az 1876-ban elkészült Bánréve - Dobsina közötti vasútra szárnyvonalaikkal fokozatosan rákapcsolódtak a környező bányaüzemek is, így 1874-ben az állami bányák nadabulai egysége, a Rima Rt. telephelyei közül Rozsnyóbánya 1902-ben, Alsósajó és Oláhpatak pedig 1907-ben. A vasúti kocsikat az iparvágányokon általában lóval vagy ökörrel vontatták, kivéve Rozsnyóbányát, ahol ezt a feladatot 1933-tól Breuer-féle tolatómozdonnyal végezték. A dobsinai és a csetneki vasútállomáson a bányatermékek elszállítására rakodókat és érctárolókat létesítettek. A távolabb eső lelőhelyek és a vasút között a szállítás megkönnyítése érdekében a 19. század végétől sodronykötél-pályákat építettek ki. Vashegyről az ércet három kötélpályán továbbították: az első, 12 km hosszú Szirket érintve Likérre vezetett (Rima Rt., 1884, 1901-től csak Szirk-Likér), a második, 6,3 km-es Hizsnyóvízen (Heinzelmann, 1898), a harmadik, 15,2 km-es pedig Tiszolcon (Állami bányák, 1902) végződött. A hrádeki bányákban kitermelt vasércet a csetneki vasolvasztóhoz 5,8 km-es kötélpályán juttatták el (Concordia, 1902). A négy elágazással rendelkező, 11,6 km összhosszúságú, és a dobsinai Coburg-üzemek belső és külső szállítását lebonyolító kötélpálya-rendszer (1897) a maga nemében mintaszerű alkotás volt. A Málhegyet Rozsnyóbányával összekötő (7,5 km, Rima Rt., 1941) és a Sebespatakról Rozsnyóbányára vezető (5,7 km, 1946) kötélpályákat az 1930-as években bevezetett tehergépkocsis ércszállítás előnyös helyettesítésére építették meg.