Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

Rakodás és szintes szállítás A termeivényt a bányaművelés kezdetétől egészen 1946-ig kizárólag kézi erővel rakták fel, mégpedig kapa és bányászteknő (ún. kosár) segítségével, amit eleinte fából, később vaslemezből készítettek. A jövesztéssel nyert anyagot a legrégebbi időkben fatörzsből kivájt teknőben húzva szállították. A teknők aljára később szántalpakat erősítettek. A következő fejlődési fokozatot a fakerekű targonca, majd a deszkapályán mozgó német (a Metercián ábrázolt ún. hunt) és magyar csille jelentette. Az utóbbit 1915-ig használták (utoljára Csúcsomban), de már jóval ezelőtt megkezdték a sínpályán való szállítást. Az első vágányt 1869-ben építették a Magnaespei tárón Vashegyen, majd más ottani, később pedig a többi bánya is áttért erre a szállítási módra. A Rima Rt. üzemeiben mindenütt a 0,8 m

3 űrtartalmú (1,5 tonnás) és a 0,5 m

3es (1 tonnás), 520 mm nyomtávú, s a homlokajtón keresztül üríthető csilléket használták. A kincstári bányáknál a nyomtáv ugyan egységesen 600 mm, de a csillék típusa üzemenként más-más volt. így például Vashegyen és Rudnán 0,8 és 0,7 m

3-es, homlokirányban üríthető, Nadabulán viszont az 1 m

3-es, oldalra billenthető (ún. bölcsős) csillét vezették be. Az első években a sínpályán kézi erővel tolva szállítottak. 1885-ben vezették be a vashegyi László tárón a lóvontatást. Ez a szállítási mód hamarosan elterjedt, és az 1960-as évekig tartott. Az utolsó ló 1963 júniusáig dolgozott a sebespataki bányában. A sínszállítás gépesítéséhez vezető első lépés a Rozsnyói-altáróban bevezetett felsővezetékes, egyenáramú Siemens-Schuckert-féle villamosmozdony-vontatással kezdődött 1908-ban. Ugyanezen a pályatesten engedélyezték első ízben a rendszeres személyszállítást is, mégpedig a 1910-es évek vége felé közönséges bányacsillékben, majd 1925-től a külön e célra szerkesztett személyszállító csillékben. Az első benzinüzemű bányamozdonyok 1913-ban jelentek meg a felső- és alsószirki tárókban. Ezeket a háború alatti benzinhiány miatt petróleum-meghajtásra (1915), majd 1934-ben takarékossági okokból generátorgáz-üzeműre alakították át. A Diesel-motoros bányamozdonyok csak az 1930-as évek folyamán