Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

Később a nagyobb teljesítményű Bade-féle DR 2 típusú fúrógép használatára tértek át, amelynek a mélységhatára 600 m-ig terjedt. A 40-es évektől a Coburg-féle dobsinai és hollópataki bányamezőkben is elterjedt a mélyfúrásos kutatás. Említést érdemel az első geofizikai mérési kísérlet, amely B. Stoces főiskolai professzor nevéhez fűződik az 1920-as években a Málhegyen, az ottani rejtett sziderit-előfordulások felkutatása céljából, sajnos eredmény nélkül. Az összefüggő földterületek komplex átkutatásának legnagyobb kerékkötői a bonyolult tulajdonjogi és bányajogi viszonyok voltak, amelyek károsan befolyásolták az egyes telérek feltárását is. Előfordultak olyan esetek, főleg ha egyazon telér kiaknázásában több vállalkozó is részt vett, hogy mindegyik külön főfeltáró művet indított a szomszédaira és a vállalkozás gazdaságosságra való tekintet nélkül. Például a rozsnyói és a nadabulai altáró között a szintkülönbség mindössze 9 m. Hasonló volt a helyzet a Vashegyen és Dobsinán, ahol négy tulajdonos tevékenykedett egyidejűleg. A feltárás leggyakoribb, főleg dombos vidéken alkalmazható módja a hegyoldalból a telep felé szintesen hajtott táró volt. Idővel a tárókat a külszímől vagy a föld alól induló aknákkal, esetleg ereszkékkel kombinálták. Különleges rendeltetésük volt az akaróknak, amelyeknek kihajtása több emberöltő munkáját, illetve a vállalkozók összefogását igényelte. Ilyen volt például a Dobsinaialtáró, amelyet 1851-től 1902-ig többszöri nekifutás eredményeként sikerült kihajtani. Az altárók fölötti részeket vagy fékes aknákkal (a Vashegyen: Antal és László akna), vagy siklókkal (Rozsnyón a Bernardi teléren), esetleg a kettő kombinációjával (Rudna) tárták fel. Az altárók szintje alatti telérrészeket többnyire vakaknákkal (Dernőn a Dénes-, Rozsnyón a Szadlovszki-gépakna), vagy ereszkékkel (Felsősajón a Gyula, Málhegyen az Antal bányában) tették hozzáférhetővé. Külszíni aknákat aránylag ritkán alkalmaztak. A régebbi időkből a dernői Natália és a lucskai Görmöcz akna, az újabbak közül pedig a málhegyi István és a rákosbányai gépakna ismertek. A telepek módszeres fejtésre való előkészítésének el-