Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

In memoriam - Dr. Görgő Tibor síremlékének avatása

ső nyugalomra, és sírját számon tartják majd a zenei és irodalmi emlékhelyek között. Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik a síremlékállítás technikai munkálatait végezték: a helyi településüzemeltető kht dolgozóinak, valamint Bári Gyula és Attila szendrői kőfaragó-mestereknek. (Dr. Görgő Tibor rövid élet- és pályarajzát az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei I. kötetében közöltük. - A szerk.) Kállai Géza építészmérnök, író emlékbeszéde Itt állok az aknaszájnál, Tibor bácsi, ahová most a bányász utolsó műszakjára lebocsátanak. Nem egyedül állok itt. Mellettem százak állnak, akiket te segítettél a világra, és akik most Neked a bányászhimnuszt fogják énekelni. De itt vannak azok is, akiknek a hangját nem hallani, mert hiába viakodtál értük vitézül a halállal. Az öreg bányászok élén pedig bizonnyal itt áll az én édesapám is, akinek leghűségesebb barátja te voltál. Az első nagy háború fergetegéből szegődtél Rudabányára, ahol üres volt a patika, s a bányászok asztalán nem volt kenyér. De volt itt számos, hadak hozta nyavalya, és volt vesztett háború okozta nyomorúság. Aztán jött Trianon, meg gazdasági válság. Ám irányításoddal a közösség erőfeszítései nyomán lett Rudán kórház, lett rendszeres egészségügyi ellátás és társadalombiztosítás. Havonta vizsgáltad az iskolában a kis bányászokat, és gyógyítottad, ha nem volt gyógyszer, magad összeállította készítményekkel. És lám, a bánya és a bányatelep tíz év alatt talpraállt, és megcsonkított ország elsőnek elismert ércbányája lett. De nem ez volt neked elég nagy feladat. Ha szülő anyához, vagy nagybeteghez hívtak, hóban, fagyban, zivatarban elkutyagoltál a szomszédos falvakba is. Sokszor, nagyon sokszor fizetség nélkül. Verseidben elsirattad Eperjest és kincses Kolozsvárt, hirdetted a reményt, a visszatérést, ami ugye a második vesztett háborúban talán örökre szertefoszlott. A megváltozott világban mégis méltat-