Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Muzeológia - A Gölnicbányai Bányászati Múzeum (Hadobás Sándor)

látta.) Mai helyét 1963-ban foglalta el, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan működik. Korábban az iglói Szepesi Múzeumhoz (Múzeum Spísa, előzőleg Vlastivedny Múzeum Spísd) tartozott egyszerű kiállítóhelyként, a közelmúltban azonban a város kezelésébe került. (Az Interneten azonban még a régebbi állapot szerepel!) Jelenleg 4 alkalmazottja van, az igazgató mellett 3 munkatárs látja el a teendőket. Klasszikus értelemben vett muzeológiai munkát nemigen végeznek, ehhez jelenleg talán a feltételek sem adottak, egyelőre inkább csak a működtetés, a fenntartás, a látogatók kalauzolása és a meglevő gyűjtemények gondozása a feladatuk. A tárlatok egyrészt a földszinten, nagyobb részt azonban az emeleti termekben és folyosókon láthatók. A kiállító-helyiségek aránylag kis alapterületüek, ehhez képest viszont magasak, menynyezetük boltozott. A múzeum nevével ellentétben nem csak a helyi ércbányászattal kapcsolatos anyagot őrzi és mutatja be, hanem a város életében valaha fontos szerepet játszó céhes ipar és kézművesség (hámorosság, szegkovácsolás, kohászat, ónművesség, drótosság stb.) fennmaradt emlékei is megtekinthetők itt. Látható továbbá egy kis néprajzi kollekció, amely a környék német és szlovák lakosságának tárgyi hagyatékából ad ízelítőt. A múzeum enyhén lejtős udvarán szépen gondozott szabadtéri bemutató kapott helyet, ahol néhány régebbi csilletípus mellett többnyire modern bányagépek és berendezések kötik le az érdeklődők figyelmét. Sajnos nem volt módunk a múzeumi könyvtár, adattár és fotógyűjtemény megtekintésére, amelyek bizonyára gazdag anyaggal rendelkeznek. Az állandó kiállítások technikai megvalósításukat tekintve egyszerűek, de érdekesek és hangulatosak. Láthatóan különösebb koncepció nélkül készültek még valamikor az 1960-as, 70-es években, s úgy tűnik, hogy azóta nem sok változáson mentek keresztül. Ez azonban nem baj, mert az ódon környezethez talán nem is illenék a sok helyen már túlzásba vitt modernkedés. Az írógéppel készült szűkszavú feliratok - amelyek csupán a tárgyakra vonatkoznak, bővebb tájékoztatást nem adnak - egyelőre csak szlovákul olvashatók, ami megnehezíti a külföldi látogatók dolgát.