Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Közlemények - Arany Adalbert László nyelvészprofesszor és múzeumigazgató emlékezete (Kovács Ágnes)

Arany Adalbert László nyelvészprofesszor és múzeumigazgató emlékezete KOVÁCS ÁGNES Jó pár évvel ezelőtt az egyik antikváriumban vásároltam egy könyvet, amelynek az volt a címe, hogy A kolonyi lagzi. Feltettem a könyvespolcra, és csak most, öt év múltán vettem ismét elő, amikor Arany Adalbert László után kutattam. A jeles, bár nem sokat emlegetett nyelvész ugyanis a zoboraljai Kolonyban gyűjtötte tanítványaival együtt a település nyelvjárását, s még a nyelvtudomány mai állása szerint is újszerű megközelítésből dolgozta fel az anyagot. Az említett, 1943-ban kiadott munkát Putz Éva írta, amelynek utószavában a kolonyi gyökerű Sándor Eleonóra említést tesz Arany A. Lászlónak a könyvre gyakorolt hatásáról és munkásságáról. A lakodalommal foglalkozó magyar néprajzi irodalom gyakran hivatkozik erre a kiadványra, azonban ritkán említik meg úttörő jellegét, éppen azt, ami miatt egyedülálló a magyar néprajztudományban: a néprajzi anyag funkcionalista-struktúralista módszerrel való vizsgálatát. Egységes rendszerben, struktúrában tanulmányozza az egész lakodalmat, amelyben minden mozdulatnak és mozzanatnak, tárgynak és résztvevőnek megvan a maga pontosan meghatározott szerepe. Az 1909-ben Betlérben született nyelvészprofesszor pályája kezdetben rendkívül sikeresen alakult, de méltatlanul hanyatlásba torkollott. A rozsnyói reálgimnáziumban szerzett érettségi után a pozsonyi Komensky Egyetemen folytatta tanulmányait filozófia, magyar és szláv nyelvészet tárgykörében. A szlavisztika iránt talán féltestvére, Franz Zagiba, a bécsi egyetem szlavista professzora keltette fel érdeklődését, aki több munkájában is foglalkozott Gömör és Rozsnyó kultúrtörténetével. Arany csupán 27 éves volt, amikor az egyetem Dialektológiai Intézetének a vezetője lett, és a