Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)

sal üríthető, körbe forgatható szekrényű „kacsa" csillével. A felszínre hozott anyagból a barlang előtt sík területet alakítottak ki. Végül is nem nyitották meg a barlangot a közönség számára, de a nem kívánt látogatók a nyitott bejáraton behatolva sok kárt okoztak a cseppkőképződményekben. Barlangok felmérése és feltérképezése Egy barlang felfedezése további kötelezettségek sorát hozza magával. Mindenekelőtt a feltárt üregeket fel kell mérni, majd térképet kell készíteni az egész barlangról, és rákapcsolni az állami térképészeti hálózatra. Ez a munka korábban bányamérőt igényelt, manapság azonban a térképészeknek már nem feltétlenül kell bányászoknak lenniük. Természetesen a barlangok pontos felmérése a nehéz terepviszonyok, a szűk folyosók, a víz és a sár miatt sokkal bonyolultabb, mint egy bányáé, amelyet mindig járható profillal hajtanak, tehát semmi sem akadályozza a klasszikus mérőműszerek, a teodolit vagy a szintező alkalmazását. Barlangi körülmények között azonban ezeket mindig és mindenhol nem lehet használni. S ilyenkor jut szerephez a manapság már múzeumi daraboknak minősülő függőiránytű, a szögmérő és a mérőszalag. Az utóbbit lézer távolságmérő helyettesítheti, amit iránytűvel és dőlesmérővel is el lehet látni, de magas beszerzési ára miatt egyelőre barlangász körörökben ritkaságnak számít. Ennek a műszernek köszönhető a termek magasságának pontos megállapítása. A Dobsinai-jégbarlang első térképét felfedezője készítette el 1871-ben. Ruffiny Jenő elegendő szakmai tapasztalattal rendelkezett ehhez, valamint a nagyszerű természeti képződmény látogathatóvá tételének előkészítéséhez. Összesen öt térképét ismerjük a barlangról (1871-ből, 1873-ból, 1887-ből kettőt és egy évszám nélkülit). Emellett pontosan megállapította a hatalmas jeges üreg méreteit, valamint a kiépített járdákkal és lépcsőkkel behatárolta a jégképződmények kiterjedését. Olyan pontos munkát végzett, hogy a látogatható részeket, szakaszokat 1871-től nem kellett vál-