Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Közlemények - A bányászjelvény heraldikai és sigillographiai alkalmazása Magyarországon (Gavallér István)

pe a kalapács". (Sürgöny, 1864, 7. sz, 2. p.) Szerintünk az egyik kar valószínűleg éket tart, mely e régi pecséten a majdnem 200 évvel később leírás idejére már megkopott. Ha viszont beigazolódik a két kalapács bányász-jelképként való alkalmazása, ez ritka példának számítana a 17. században. Egyúttal erősítheti Nagyrőce esetében Eperjessy kalapács-meghatározását is. Rudabánya 14. sz. közepére keltezett ezüst pecsétnyomójának álló alakját függőlegesen elhelyezett ék és kalapács fogja közre. A bányászszerszámokat valószínűleg a szimmetria kedvéért alakította ilyen formában a vésnök. Selmecbánya 1275. évi pecsétjének háromszögű pajzsos címerében, bányászati heraldikánk eddig ismert első darabjában a klaszszikusok szerint a pajzsfő jobboldali sarkában ék, a baloldaliban kapa, a pajzstalpon pedig üllőt verő kalapács látható. Tehát itt is, akárcsak Rudabánya esetében, a bányászat jelképei nem a megszokott, keresztbe helyezett formában, hanem egyenként, egymástól elkülönülve jelennek meg. A későbbi selmeci pecsétek többnyire tárcsapajzsos címereiben gyarapodik a bányászszerszámok száma. Stósz: a pajzstalpon levő hármashalom fölötti felső mezőben S betű fogja össze a keresztbe helyezett éket és kalapácsot. Telkibánya 1428. évi pecsétjének két oldalán egy-egy, ékkel és kalapáccsal ércet fejtő, díszegyenruhás bányász látható. Torda: a címer az alsó mezőben a tordai hasadékot szimbolizálja, a két sziklatömb közül a jobboldalin hagyományosan ábrázolt, vagyis keresztbe helyezett ék és kalapács van. Néhány bányaváros pecsétjét, illetve címerét terjedelmi okokból kirekesztettük mostani vizsgálódásunkból. Csak a legfontosabbakra, legérdekesebbekre kívántuk felhívni röviden a figyelmet, abban a reményben, hogy a heraldika és a sigillographia eddig kevéssé művelt részterületéről sikerül összefoglalást adnunk.