Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - A perkupai gipsz- és anhidritbányászat (Sóvágó Gyula)

3. A IV. szinti alapvágatból 15 méterenként rövid gurítókat hajtottak ki, egy fejtési paszta vastagságáig. Az 1. gurító személy- és légvezetésre szolgált, a 2, 3 ... n gurítókat anyagcsapolásra tették alkalmassá (ezeken át engedték a jövesztett kőzetet a csillékbe). 4. A csapológurítók kialakítása után megkezdték a következő paszta jövesztését (az l-es gurítótól a két szintet összekötő gurító felé haladva). 5. A paszta teljes lefejtése után (50x15 m-es felület) a külszínről a bányába beszállított tömedéket a kifejtett paszta helyébe rakták. A tömedék és a haszonanyag között kb. 1 m rés maradt, ezeken keresztül az áthúzódó szellőztetés a fejtésben biztosítva volt. 6. A fejtés elméletileg így haladt volna a III. szinti alapvágatig. Ennek a fejtésmódnak egy előnye volt: kevés (egyetlen) feltörést kellett kihajtani, a közlekedésre, illetve az anyagleadásra szolgáló gurítók menet közben (tömedékeléskor) kerültek kialakításra. Hátránya, hogy a tömedékelés drágította a művelést, továbbá a fúró-robbantó munkával történő jövesztés a főtét erősen igénybe vette. 1960. május 2-án egy főtepásztás fejtésben halálos baleset következett be, ezért az OBF megtiltotta a biztosítás nélküli fejtésmód alkalmazását. A laza tömedékre beépített biztosítás sem jelentett megoldást, mert az erősen igénybe vett főtét nem tartotta meg. Ezért a Bányászati Kutató Intézet 1961-ben két új fejtési módra tett javaslatot: a. talppásztás fejtés műfőtével (Csinakal-féle pajzsos fejtés); b. talppásztás kamrafejtés kőzetcsavaros biztosítással. Az üzemben az utóbbi eljárás került alkalmazásra. (2. ábra.) Végleges formájában a fejtés előkészítése és művelése a következő volt. 1. A III. és a II. szinten a fejtés középvonalában egy-egy vágatot hajtottak ki. 2. A fejtési blokk végein l-l, a fejtési blokkban 2 feltörést hajtottak ki a két szint között. 3. A két szint összekötése után a 2. és 3. sz. gurítóból a biztosítást visszarabolták, a Il-es szinten a gurító alatti vágatot kb. 10 m hosszban kiszélesítették, a vágatot középen a gurítótól mérve 5-5 m hosszban kétfelé választották.