Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - Targonca vagy kapa? (Nagybánya 1480. évi pecsétjéről.) (Gavallér István)

Schönherr a korábbi leírásokhoz hozzáteszi: „...egy részlet szorul változtatásra,... mely a baloldalt álló bányászt targonczával véli ábrázolni, holott az eredetin kapát tart kezében" (3. ábra). Ekkorra már szinte beivódott a szakmai köztudatba a targoncás bányászkép-felfogás, így a Palmer szerkesztette Nagybánya-monográfia 1894-ben a város címerét szintén targoncás bányásszal adja közre (4. ábra.). Pecsétünk többi része pontosan leírható állapotban volt csak a heraldikailag baloldali bányász tevékenységét nem lehetett pontosan meghatározni - amire Décsényi, mint láttuk, ráérzett. Az imént említett „targoncás címer" kivételével az eredeti levéltári anyagra támaszkodó, Palmer nevével fémjelzett műnek egyébként jelentős forrásértéke van. A címerrel kapcsolatos tévedését nem róhatjuk fel a szerkesztőnek, mert 1904, vagyis a typarium megtalálása előtt foglakozott a kérdéssel. De flórája (azaz növényábrázolása) rendkívüli torzulást mutat, ellentmondásba kerülve az 1483 évszámos (7. ábra) kisméretű pecséttel, különösen az 1480. évi pecsét flórájának tükrében. Véleményünk szerint az 1483-as pecsét az első kispecsét megújított vagy azonos formában elkészített változata. Ez a kérdés nem tartozván ide, az említett címerképtorzulásokkal együtt további kutatásra utalandó. A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat Szatmár-kötete megadja a typariumnak és lenyomatának a képét is, rövid kommentárral (11). A typarium eltűnését tolvaj lássál magyarázza. Ez nem valószínű, hiszen nyilván rendkívüli gonddal őrizték a fontos hitelesítő eszközt. Schönherr a 16. sz. nehéz viszonyait, Schwendi Lázár, majd János Zsigmond jelenlétét említi okként. Véleményünk szerint a városnak a typarium használatára és őrzésére jogosult vezetője - aki a harcok áldozata lett, vagy időközben természetes módon elhunyt - valószínűleg a zűrzavaros években rejtette el szőlőjében. Csak a véletlennek köszönhető 1904. évi „csodás" előkerülése. Schönherr állítása szerint ezekben a háborús időkben nagy tömegű okleveles anyag pusztult el Nagybánya irattárából, amit azonban forrásokkal nem bizonyított. Feltételezésének helyességét gyengíti az 1408-as oklevél-átirat és az 1480-as kiváltságlevél fennmaradása. Mintegy másfél évszázadnyi dokumentumanyag