Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Közlemények - A bányászjelvény heraldikai és sigillographiai alkalmazása Magyarországon (Gavallér István)

Közlemények A bányászjelvény heraldikai és szigillográfiai alkalmazása Magyarországon GAVALLÉR PÁL A legelterjedtebb bányászszimbólum az ék és a kalapács, melyek többnyire nyelüknél keresztbe helyezett formában jelennek meg a különböző ábrázolásokon, így a címereken, pecséteken is. Egyes esetekben szokatlan eszközt figyelhetünk meg bányavállalkozók címerében: a létrát. A bányászjelvény heraldikai és szigillográfiai (azaz pecséttani) alkalmazására nem bányászati vonatkozású címerben is találunk példát, utalva arra, hogy annak tulajdonosa, birtokosa bányavárosban töltötte be hivatalát. Abrudbánya régi címerének sasa jobb karmában keresztbe tett ékkel és kalapáccsal ellátott kis pajzsot tart; újabb címerében a griff (tehát a sas és az oroszlán keveréke) mellső jobb karmában van a bányászjelvény. Aknasugatag pecsételőjén feliratos szalaggal átkötött ék és kalapács látható. Bakabánya 1686-os pecsétjén 3 kalapácsból és ékből egy párat két bányász formál jelvénnyé. A városi protokollum szerint ezt Körmöcbányán vésték. Bélabánya 1466-os címerében keresztbe helyezett lebegő ék és kalapács van. Az 1575-ös címerben a pajzstalptól jobbra kapa áll el. Besztercebánya, bányavállalkozók: egyikük címerében keresztbe rakott ék és kalapács jelenik meg. (1. ábra; Ipolyi A.: A besztercebányai egyházi műemlékek, 28. p.) A másik két polgár létrát választott jelvényül. Glocknitzer Benedek pajzsát háromfokú létra hasítja száraival, a mező bal harmada közepén G monogrammal (2.