Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)
Tanulmányok - A perkupai gipsz- és anhidritbányászat (Sóvágó Gyula)
A szállítóaknából (I. számú akna) kiindulva 4 szintet alakítottak ki, de kiterjedt vágathálózat csupán a II., III. és IV. szinteken létesült. Az I. szint feltárását csak 1964-ben kezdték meg. A VI. számú fúróhely megközelítésekor - amikor az anhidritból az agyagpalába léptek át - vízbetörés következett be. A vágatba az 1800-2000 l/perc mennyiségű vízzel együtt kb. 300 m kavicsos, agyagtörmelékes iszap nyomult be. A nemkívánatos esemény hatására az l-es szinten a bányászati műveleteket végleg leállították. A fedőösszletben tárolt víz miatt a perkupái üzemet az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség (OBF) rétegvíz-veszélyes bányának minősítette, ezért a későbbi müvelés az ilyen esetekre szóló rendelkezések betartása mellett történt. A bányaüzem fennállása alatt több vízbetörés nem fordult elő. Kisebb állandó jellegű vízhozzáfolyás az északi területek keleti feltáróvágataiban jelentkezett. Az egyes szinteken mutatkozó vizeket a függőleges akna alatti zsomprendszerben gyűjtötték össze, és az itt telepített centrifugális szivattyúkkal juttatták a felszínre. A kiemelt víz mennyisége - az időjárási tényezőktől függően - 1200-2200 m 3 /nap között változott. Az alkalmazott bányaművelési technológia A perkupái anhidrit-előfordulás művelésének megkezdésekor olyan fejtési módot kellett választani, amely a főtemozgást kizárja. A bánya megnyitásakor merev rendszerű kamrafejtéseket alakítottak ki, ennek is a főtepásztás változatát vezették be, talp alá történő tömedékeléssel. Lényege, hogy a termelésre kijelölt tömbön belül a pászták fejtése alulról felfelé haladó sorrendben történik, míg egyegy pasztát vízszintesen fejtenek le. Az előkészítés ezesetben az alábbi volt. 1. Az alsó, ÍV. és a felette lévő szinten a fejtés középvonalában egy-egy vágatot hajtottak ki. 2. A fejtési blokk határán a két vágatot egy gurítóval kötötték össze.
