Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - Rézérc-lelőhelyek a dobsinai és a rozsnyói régióban (Ján Hlobil)

a bányászattal, főleg a régi, elhagyott ezüst- és rézbányák újbóli megnyitása révén, amelyekből több is volt Rozsnyó környékén. Az egyik legősibb, 1498 óta ismert bánya a város határában a Csengőbánya volt, amelyben rezet termeltek. A tárna újranyitását a város kezdeményezte 1743-ban, és ebből a célból társaságot alapított Csengő Bánya néven, amely váltakozó sikerrel fejtett rezet és ezüstöt kb. 1753-ig. 1765-ben már osztrák vállalkozások neveivel is találkozunk itt, amelyek tagjai bécsi nemesek voltak. Ok ugyan nem értettek a bányászathoz, de előnyösen szerették volna befektetni pénzüket, és magas hasznot reméltek. Optimizmusukat az a tény is alátámasztotta, hogy a beruházásokba a kincstár és a bányahivatalok képviselői is bekapcsolódtak, akik a kezdeményezés komolyságának a zálogát jelentették. Ilyen feltételek mellett nyitották meg ismét a termelést Csengőbányán 1765-ben, a kincstár és báró Borey bécsi termelő társasága részvételével, mely utóbbi 1771 táján bomlott fel. Később a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. gróf Andrássytól megvásárolta a Szőlőmái és a Rozgang környékén levő bányatelkeket, amelyek a második világháború végéig, a bányaipar államosításáig voltak a tulajdonában. A Mária-ér (4. ábra) a legrégebben ismertek egyike a SzepesGömöri Erchegységben, amelynek külszínéről minden valószínűség szerint már a 13. században fejtettek rezet és ezüstöt. Közvetlen folytatása a fentebb említett Csengő-ér. A Máriabánya leggazdagabb érces képződménye a múltban jövesztett Mária-ér volt, továbbá a Pallag-ér, a Fekü-ér és az Ezüst-ér, amelyek műrevalósága geológiai szempontból szintén beigazolódott. Az érckitöltésekben bőven volt ezüsthordozó tetraéder. A Mária-bányában az újkori termelés a második világháború alatt indult meg, és 1993-ig tartott. A lelőhelyet 1942-ben tárták fel a 6. szintig terjedő lejtaknával, majd később a Mária nevű vakaknával, amelyben a 13. szintig jutottak (+180 métertől -170 méter tengerszint feletti magasságig). A bányából ezüstben, antimonban, higanyban gazdag polimetallikus ércet termeltek, amelyet a 8. szintig már lefejtettek.