Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - Targonca vagy kapa? (Nagybánya 1480. évi pecsétjéről.) (Gavallér István)

pusztulása mellett pont a két legfontosabb diploma maradt volna meg? Mikor vélekedését megkérdőjelezzük, nem áll szándékunkban Schönherr kiemelkedő szaktudását, nagyformátumú szellemiségét megbántani. Sokkal inkább a kutatás egy fehér foltjára szeretnénk rámutatni a jövő feladatainak kijelölése céljából. A megmaradt oklevelek újbóli alapos felmérése ugyanis a pecsétkutatás terén is adhat eddig ismeretlen forrásokat, eredményeket. Ezt követően csak az 1940-es években találkozunk ismét az első pecséttel vagy címerváltozatával. Széli Sándor (12) 1941-ben jelentette meg nem csupán heraldikai-szigillográfiai vonatkozású művét. Nagybányai címerében ismét a targoncás bányász-képet ásta elő megjegyzés és indoklás nélkül (5. ábra). Darvasy Mihály két évvel később, saját könyve (13) bevezetőjének 2. jegyzetében ezt írja róla: „Munkánk sajtó alá rendezése alatt jelent meg dr. Széli Sándor Városaink neve, címere és lobogója (1941) c. műve, amelylyel népszerűsítő jellege miatt nem foglalkozunk". Tehát tudományos szempontból érdektelennek tartotta a szóban forgó kiadványt. Mintha csak a múltbeli tévedéseket akarná továbbvinni, ugyanilyen targoncás bányászt említ Faller Jenő (14) bányamérnök egy évvel Széli után. Nem „heraldikusan" írja: a „ ... baloldalon bányavágatban... bányász dolgozik... míg jobbról egy másik bányász targoncában hordja el az ércet". Ráadásul kizárólag olyan későbbi ábrákat közöl, melyek egyikén sincs targoncás bányász (6. ábra). Valóban komoly, tudományos igényű és magas színvonalú munka a Darvasyé, amelyről fentebb már szóltunk. Bátran állítható róla, hogy alapmű a városi címer- és pecsétkutatás terén, hatalmas okleveles anyagra támaszkodó, Kumorovitz-szintű értekezés. Bennünket érdeklő ábrája gipsznyomatról készült (3. ábra). Eredeti szándékának megfelelően nem közöl pecsétleírásokat, de a nagybányait 148l-re datálja. Az egy év eltéréssel itt most nem foglalkozunk, a bányászati heraldika kronológiai adatait külön kutatási program keretében kívánjuk feltárni. Napjainkban Gergely Ernő (15) szentelt rövidebb tanulmányt a bányász heraldikának. Sajnálatos, hogy nagy ismeretanyaga ellenére Fallerral áll egy sorba, pedig csak saját typárium- és pecsétábráját kellett volna behatóan tanulmányoznia. Nem tette, mert nála is