Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - Targonca vagy kapa? (Nagybánya 1480. évi pecsétjéről.) (Gavallér István)

Nagybánya eddig megtalált legelső pecsétjének eredetét a 14. századra datálják (4). Akkori nevén Asszonypataka (Rivulus Dominarum) keletkezését IV. Béla tatárjárás utáni időszakára teszik. Első hiteles említését Károly Róbert 1329. évi, erdőt adományozó oklevelében találjuk (5): „1347. október 12-éről keltezett oklevelében Nagy Lajos a város polgárait megerősítette mindazon kiváltságok és szabadalmak birtokában, melyek az ún. nagyobb szabadsága királyi városokat megillették" (6). Az 1329. évi oklevél megújítására „1376-ban Asszonypataka és a... Középhegy... új kiváltságokat nyernek a királytól... pecsétünk keletkezésének ideje közelebb esik az első, mint a második kiváltságlevél megszerzéséhez, azt... bizonyítja, hogy a városnak már 1360 körül van egy másik pecsétje is, melyet... kis pecsétnek neveznek. Nagy pecsétünk... az első kiváltságok megszerzésekor készült... " (7). A nagypecsétről „... az első adat 1408-ból való... ". Ekkor Omechin János bíró Giródtótfaluról tett örök adományáról ad a város oklevelet nagyobbik pecsétjének ráfüggesztésével. Ez az oklevél a 19. században még szerepelt a város minoritákkal fennálló perében. Találkozunk a pecséttel Mátyás király 1480. június 31-én kelt, a nagybányai szűcsöknek adományozott kiváltságlevelén is (8). Ezt a második pecsétet Henszlmann Imre írja le (lásd a 3. sz. alatt!) egyik, Nagybányát is érintő társulati kirándulási tudósításában. A töredezettsége miatt nehezen kivehető ábrázolások közül (1. ábra) a heraldikai értelemben baloldali bányászról így ír: „... jobbfelül más bányász targonczával közlekedik a nyíláshoz". Majd Décsényi Gyula (9) tolla követi húsz év múlva nem „heraldikusan": „A szikla... előlapján balról... bányakapun belől vésővel s kalapáccsal dolgozó bányász látható, jobb felől más bányász... targonczát látszik tolni". Feltehető, hogy Henszlmann leírását is használta, mert szóhasználatukban sok a hasonlóság. Míg az előbbi szerző fogalmazása határozott állítás: „targonczával közlekedik", addig az utóbbi bizonytalankodva így ír: „targonczát látszik tolni". Hogy Décsényi tétovázása nem alaptalan, abban Schönherr 1906. évi cikke eredményez áttörést. Már a pecsét typariumának megtalálásakor, vagyis 1904-ben tudták (10), hogy a heraldikailag baloldali bányász kapával dolgozik (2. ábra).