Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Muzeológia - Palackba zárt bányászat. A Herman Ottó Múzeum és az Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiállítása (Benke István)

A türelemüvegek közül a bányászpalackok a legkomplikáltabbak, hiszen apró figurákkal vagy bányászati berendezések másolataival több szintet kell beépíteni 18-19. századi, 1-2 literes, pincetokba való szögletes üvegekbe, ügyelve az átláthatóságra és a korhűségre. Ezeket az alkotásokat a bányamunka három jellemzője, az ügyesség, a leleményesség és a türelem hozta létre. Jelenlegi ismereteink szerint az első bányászpalack, amelyen évszám is szerepel, 1737-ben készült Selmecbányán. Hazánkban 42 régi bányászpalackot sikerült eddig felkutatni múzeumokban és magángyűjteményekben. A bányász türelemüvegek elsősorban a naiv művészeti alkotásokhoz hasonlíthatók, hiszen sokszor esetlen vagy groteszk figurái, zsúfolt, mindent megmutatni akaró életképei az alkotó egy-egy emlékéhez kötődnek, amelyeket kezdetleges szerszámokkal készítettek. Ennek ellenére a bányászattörténet szempontjából igen sok információt tartalmaznak, hiszen korhűen mutatják be a technológiát, a munkaeszközeket és a viseleteket. A Kárpát-medencében csupán a felvidéki bányaterületekről kerültek elő bányászpalackok. Típusaik alapján 3-4 csoportba sorolhatók, tehát mestereik nem sokan lehettek, bár a feljegyzések szerint egy-egy családban apáról fiúra szállt az alkotás tudománya, tradícióvá lett a türelemüveg-készítés. A napjainkban született bányászpalackok elsősorban a régieket utánozzák, amelyek akkor is igen keresettek, ha ezekhez már nem a régi típusú üvegeket, hanem a ma elterjedt, szűknyakú italos palackokat használják. Hazánkban jelenleg négyen készítenek bányászpalackokat, akiknek legszebb darabjai a kiállításon láthatók voltak. A bányahegyek a bányászatot vagy az ércfeldolgozást ábrázoló, nemesfémből készült, drágakövekkel díszített ötvösmunkák, amelyek ajándékozási céllal, fejedelmek, bányagrófok vagy más nevezetes személyek látogatása alkalmából készültek. Néhányat a hazai közgyűjtemények is őriznek. Ezek mintájára fejlődtek ki az osztrák múzeumok és magánszemélyek által féltve őrzött „aragonit-ládák": az eisenerzi vasércbánya különleges ásványát, a hófehér, ágasbogas vagy korall szerű aragonitot üveggel fedett mély fakeretekbe,