Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Muzeológia - A Rozsnyói Bányászati Múzeum története (Kovács Ágnes)

A múzeum ezután csak 1918-ig működhetett zavartalanul. Ettől kezdve tíz éven át, egészen 1938-ig, az intézménynek ismét hányatott sors jutott osztályrészül. Előbb katonai szállást, 1919-től kézműves tanonciskolát, majd a Matica Slovenská könyvtárát, a harmincas években pedig városi közkönyvtárat helyeztek el falai között. A múzeum 1938-ban vehette ismét birtokba az épületet. Itt egy rövid kitérőre megszakítjuk a Rozsnyói Bányászati és Kohászati Múzeum történetének a leírását, mert további fejlődéséhez feltétlenül ismernünk kell egy másik intézmény, a Városi Múzeum históriáját is. A jelenlegi Rozsnyói Bányászati Múzeum formájához, tartalmához, küldetéséhez és nevéhez ugyanis ez is jelentősen hozzájárult. Alapításának gondolata 1907-ben fogalmazódott meg a Rozsnyói Kultúregylet céljai között. A Városi Múzeum végül 1912-ben nyitotta meg első kiállítását, amelyben nagy szerepet játszott többek között Réz László, a Rozsnyói Kultúregylet megalakítója. A múzeum vezetésével dr. Hazslinszky Rezsőt, az ág. ev. főgimnázium professzorát bízták meg. Az ő áldozatos gyűjtőmunkájának és a polgárok ajándékozásainak köszönhetően gazdag múzeumi anyagot állíthatott össze. Ennek alapját értékes történelmi dokumentumok, főleg céh levelek és céhtáblák, valamint a tehetősebb rozsnyói kézművesek által adományozott iparművészeti és használati tárgyak alkották. A Városi Múzeum számára a Városházán biztosítottak helyiségeket. Az ígéretes kezdet és a lendületes gyarapodás azonban 1914-ben abbamaradt. Hazslinszky Rezső váratlan halála, az első világháború, majd az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követő események miatt a múzeumi tevékenységet is felfüggesztették. A csehszlovák állam hatósága a kultúregylet működését betiltotta, és a muzeális anyag is gondnok nélkül maradt. A Városi Múzeum tevékenysége csupán 1924-ben indulhatott meg újra. Ekkor a kultúregylet Tichy Kálmánt, a neves képzőművészt, történészt és etnográfust választotta az igazgatói posztra. A múzeum helyiségeit azonban szabaddá kellett tenni a városi rendőrörs számára, ezért a gyűjtemény a Berzétei utcán levő egykori Markó-féle bőrgyár (ma Safárik utca 31.) kicsi, sötét alagsori