Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 2. Jan Ackersdijckutrechti professzor útiélményei az alsó-magyarországi bányavidéken (1823)

tégelyecskéket használnak, amelyeket „Kapellé"-nek és „Tuté"-nek neveznek. A pénzverdében a bányatanácsos úr mindent rendkívül udvariasan megmutatott. (Magyar szokás szerint „illustrissimé"-nek szólított bennünket, mert nemesembernek vélt.) Ahhoz, hogy a pénzverdébe szállított fém tisztaságát megállapítsák, bizonyos mennyiséget csonthamuból készült tégelyecskében megolvasztanak belőle. Az olvasztásnál a fém aranyon és ezüstön kívüli alkotórészei vagy beszívódnak a tégelyecske anyagába, vagy gázalakban távoznak, így ott csak az arany és az ezüst marad vissza. Az aranyat és az ezüstöt, amelyek elegyítve érkeznek a pénzverdébe, a következő módon választják el egymástól. Először „granulálják" a fémet, vagyis megolvasztják és hideg vízbe öntik, és ennek következtében szemcsés lesz, vagy kis darabojókra válik szét. Ezeket azzután egy nagy tartályba töltik, és salétromsavat (választóvíz, Scheidewasser) öntenek rájuk, amiben az arany és az ezüst feloldódik. Ezt követően megvárják, amíg az oldatból a gázok eltávoznak, majd a salétromsavat egy másik tartályban fogják el, így abban a tartályban, ahol az oldódás lezajlott, csak az aranyés ezüstdarabkák maradnak vissza. Az arany a kettő közül pedig nehezebb volta miatt különválva alul marad. Egy márkányi ezüst (fél font vagy 288 szemer) rendszerint 5 szemer arany van, ha a fém a környékbeli bányákból érkezik

6 . Korábban évente 100 000 márkányi ezüstből vertek itt pénz, de 20 év óta a bányákból ennek a mennyiségnek átlagosan kevesebb mint a felét termelik ki. Minden hónapban 1500 márkányi ezüstöt és 22 márka 6 latnyi aranyat küldenek innen Bécsbe az arany- és ezüsthuzalokat feldolgozó munkások céhéhez. Az arany verésénél 288 résznyi aranyhoz mindig 4 résznyi rezet adnak. Az ezüst esetében nincs minden egyes pénzérme előre meghatározott nemesfémtartalom megállapítva, de a nagyobb értékűek 6 A magyar nemesfém-súlyérték a középkor óta használatos budai márka (= 245.54 g) volt, osztásai 4 fertő, ill. 48 pondus. A font (vagy libra = 36 lat) 1714 után a mértékrendszer bevezetéséig 0.56 kg.