Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 2. Jan Ackersdijckutrechti professzor útiélményei az alsó-magyarországi bányavidéken (1823)

szen szegények, kék posztóból készült zubbonyt viselnek. Erre veszik a dolmányt, amit a bal vállukra vetnek, ha meleg van, és erre húzzák az irhából vagy fehér posztóból készült kabátot, a bundát. Vannak köztük katolikusok és protestánsok is. A legtöbb helységben zsidók és cigányok is élnek velük együtt. Már 9 órakor elutaztunk Selmecbányáról, hogy reggel időben Körmöcbányán legyünk. Nagyon sötét volt, így a magunkkal vitt fáklyáknak nagy hasznát vettük. Útközben Szentkereszten

5 pihentünk meg, onnan kezdve azonban egy újabb lámpást kellett magunkkal vinni, mert a két fáklya addigra már elégett. Nem volt nagyon hideg, de kocsink, egy rossz kis homokfutó, amit a postamestertől kaptunk, igen kényelmetlennek bizonyult, így, mivel már kora reggel óta úton voltunk, nem töltöttük kellemesen az éjszakát. Az útból ez alkalommal nem láthattunk túl sokat. A legfontosabb a szlovák fuvarosok éjszakai tábora volt. Ezek bort és egyéb árukat szállítanak, de nem térnek be éjjelre a vendégfogadóba, hanem amikor besötétedik, az út mellett, a szabad ég alatt maradnak. Láttuk, amint nagy tábortüzeik mellett fekszenek, körülöttük pedig lovaik és szekereik állnak. Rendszerint felültek fektükből sötétes bőrű arcukkal, és kémleltek bennünket. Hat vagy hét ilyen csoport mellett utaztunk el. Többé-kevésbé tartottunk attól, hogy ezek a szegény emberek szívesen kéregettek vagy akár el is vettek volna valamit tőlünk, de nem szóltak semmit. November 6., csütörtök. Fél ötkor érkeztünk meg Körmöcbányára. A reggeli után a fogadóssal azonnal elindultunk, hogy megnézzük az olvasztókohókat. Itt is van néhány bánya, de ezekbe nem látogattunk el, mert az volt a tervünk, hogy az egyik Selmecbányái bányába megyünk. A kohónál láttuk az olvasztáshoz előkészített, darabokra zúzott ércet. A különböző bányákból hozott ércek külön álltak meg, néhol összeaprítva, néhol már iszapossá (Schlich) mosva. Az olvasztás5 Garamszentkereszt - Heiligenkreutz, ma Ziar nad Hronom Szlovákiában.