Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Visszatekintés - Régi leírások magyarországi bányavidékekről - 1. Gróf Teleki Domokos az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokról (1796)

Besztercebányáról Körmöcbányára mentünk. KÖRMÖC k. bányaváros, egy hegyektől körülvett mély völgyben fekszik; kicsiny, de csinos hely. A belső városban több harminckét háznál: a templo pedig a piac közepén áll. A nevezetesebb épületek benne: a bányatisztségház, a pénzverőház és a választóház vagy úgynevezett Scheidgaden, holott is az arany az ezüsttől választatik. Egy váracska is vagyon a város mellett egy dombon épülve. A külső városnak nem kicsiny kiterjedése vagyon, és ebben az evangélikus lakosoknak is vagyon temlomjok; ugyanis itt nagyobb részint katolikusok, nemzetségekre nézve pedig németek és tótok [laknak]. A legelső lakosok német-szászok voltak, de úgy tartják, még a quadusok és gothusok is míveltek volna itten bányákat, és úgy vélekednek, hogy azon szinte érthetetlen német beszéd, melyet a lakosok a körmöci vidéken beszéllenek, talán még azon legrégibb lakosokkal való elegyedésből származna. Számát a lakosoknak tízezerre vetik. A városhoz csak közel a gazdag bányák vágynak, melyek rászént királyiak, részént városiak és személyes bányám íve lökéi. Ennek előtte még sokkal áldottabbak voltak a körmöci bányák, mint most. Ezekben a régi, nagy szorgalmú mívelésnek, amikor még a puskaporral való bánás nem esmértetett, sok helyeken látszanak jelei: a hegyeknek pedig nagy része már a régiektől van mívelve s kifúrva. Egy az üregei miatt összveomlott és efészen lesuhantott hegyet magam is szemléltem. A gazdagabb bányának a Catharina Stollnát tartják, melybe a bemenetel is könnyű, az üregbe való is nem alkalmatlan, és a vizsgálás méltó. Különösen szép (Rothgülden) veresezüst ércek ereire talál az ember. A bányába kicsiny, talyigaforma szekérkéken mentünk bé egy-egy lótól húzattatván, mely alkalmatosságkor el lehetett mondani, hogy a bányába fahroltunk vagy szekereztünk, mely kifejezéssel a bányászok szoktak élni, ha mindjárt négykézlábon is mennek a bányákba. Azonban ritkán megyén az ember ilyen úri módon b, mint mi mentünk a Catharina Stollnába. A bányákhoz közel a stompok és mosószínek vágynak. Ezen utolsókban a porrá töretett és Schlichnek neveztetett érc vízzel elegyítvén és csapanyólog álló táblákon letöltetvén, az ezüst és arany a táblákon lévő pokrócokon vagy csupán a megkarcolt desz-