Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Dokumentum - Iratok a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat történetéhez. Sajtó alá rendezte: Hadobás Sándor

kincstári tisztviselőt, ki ezen számlákat érvényesítési záradékkal ellássa és utalványozza, mert egyik sem volna képes megítélni, hogy váljon helyese az elszámolt termelési költség? A kérdéses pontban felvett azon határozatok, melyek szerint a kincstárnak jogában áll a netalán magasaknak ösmert ércztermelési árak ellen kifogást tenni, és a vállalatok ezeknek igazolására kötelezni, továbbá, hogy a kincstár a saját nagyolvasztói számára a miskolczi vasútállomáshoz szállítandó vasérczek után úgy a forgalmi, mint szállítási költséget, végre a vasútépítés előre meghatározandó költségeinek 10 (:tíz:) százalékára eső amortizatioját is megfizetni köteles, oly tág értelmű, homályos és a kincstár kárára kiaknázható határozatok, hogy a bányaigazgatóság ezekhez mind addig hozzá nem szólhat, míg a kincstár jogait teljesen biztosító alakba foglalva nem lesznek; kötelességének tartja azonban megjegyezni, hogy ha a kincstár az építési költségek 10 százalékát évenkint megfizetni tartoznék, ezen föltétel a vasipar pangása alatt, midőn vasércz csak kevés vagy semmi nem használtatik, igen terhes lenne, és 30-40 ezer forinttal növelné a kincstári vasgyárak veszteségét. Ad 7. ezen pont alatti feltételek szerint a vállalat jogosítva lenne a Telekes-rudobányai vasbányáknál a szerződés életbeléptetésekor előtalált vasércz készletet szintén átvenni, még pedig azok értékesítéséről számítandó egy hó alatt métermázsánként fizetendő Négy (4 kr) krajczárért. A vasércz jelenlegi számadás szerinti készlete a bányáknál 200.000 méter mázsát tesz, mely érez mennyiségért a fizetendő bánya bért m. mázsánként 4 krral számítva a kincstár ezen érczekért csak 8000 ftot kapna, holott ha a kincstár ezen érez készletet saját olvasztóinak a fennálló 20 krajezár mét. m. átszámítási ár mellett átadja, a készlet 40.000 fttal értékesíttetik, tehát a vállalat által kifizetendő bánybér ellenében 32.000 fttal magasabb, mely összeg a vállalatra nézve tiszta nyereség lenne már a szerződés életbe lépte napján, és még mielőtt a pályaépítéshez csak hozzá is fogott volna. A bányaigazgatóság ezen pontokra nézve még azt is felemlíteni bátorkodik, hogy nem lévén meghatározva, váljon azon esetben, ha a kincstár azt kívánná, hogy az érez lészlet egyrésze saját nagyolvasztói vasércz szükségleteinek fedezésére fordítassék, mily árban számítaná a vállalat a vasérczet? Miután a vállalata készletből a kincstárnak eladott vasérczek mibekerülési árát m. mázsánként legalább 4 kron számítaná, ezen esetben a kincstár ezen érczekért 4 krt fizetne és ugyanannyi bért kapna, tehát ezekből semmi haszna nem lenne; de mégis sokkal jobban járna ezekre nézve, mint azon képletbeli érczeket illetőleg, melyek a vállalat által el-