Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Dokumentum - Iratok a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat történetéhez. Sajtó alá rendezte: Hadobás Sándor

kerülnek vissza a birtokoshoz, hogy rájuk többé bérlőt nem találhat, s vagy végképen fölhagyni kénytelen azután bányáit, vagy csak nagy költséggel helyezheti ismét mívelhető állapotba. De eltekintve ettől, minden szerződésnél igen szükséges, hogy minél világosabb legyen és egyszerű, könnyen ellenőrizhető feltételeket tartalmazzon; az előttünk fekvő tervezet azonban a lehető leghomályosabb, és olyan bonyolult viszonyokba helyezné a két szerződő félt, hogy a feltételek teljesítésének ellenőrzése teljesen lehetetlenné válnék. Átmenve a szerződés egyes pontjainak megvilágításához, következőket bátorkodik a bányaigazgatóság megjegyezni. Ad 2. A szerződésnek ezen pontja szerint köteles lenne a vállalat csak a rudobányai vasércz telepekről a Miskolcz-Bánrévi ipar vasút állomásáig két év alatt egy vaspályát kiépíteni. Tekintve, hogy a rudobányai bányáktól jó távol fekvő és egy hegygerincz által elválasztott telekesi bányák képezik tulajdonképpen a vasérczekbeni kincset, ennél fogva arra lenne fordítandó a kincstár érdekében legfőbb gond, hogy a telekesi bányák köttessenek össze a gömöri iparvasúttal. Minthogy a tervezett vasút, ha csak a rudobányai bányákon terjedne, ezen czélnak éppen nem felelne meg, és így a telekesi bányákban termelt erezet szekerén kellene Rudobányáig vinni, ezen vasút majdnem kizárólag csak is a rudobányai gróf Andrássy Manó féle társulati bányák érdekében építtetnék. Továbbá megjegyeztetik, hogy a vállalat kötelezi magát ugyan a szóban levő pályát két év alatt kiépíteni, de biztosítékot, hogy ebbeli kötelezettségének eleget tenni nem nyújt, nem tekintethetvén annak a szerződés 9ik §-ában felajánlott de még nem létező pálya. Ad 3. A termelési árt illetőleg meg nem határozvák azon tényezők, melyekből az állani fogna; váljon csak azon munka bérekből és anyag költségekből, melyek a fejtésnél fizettetnének; vagy az összes bányaművelési, feltárási, fenntartási és kezelési költségekből? Átaljában bátorkodunk megjegyezni, hogy ilyen határozatlan kifejezések csak örökös perlekedésekre vezetnek, melyeknél rendesen mindig csak a bérlő igénye elégíttetik ki, a kincstár pedig megkárosíttatik. Ezen pontnak azon határozata továbbá, hogy a kincstár csak jelenleg fenálló vasgyárai számára veheti igénybe a vállalat által termelt vasérczeket, de nem többet mint a termelt egész mennyiségnek Egynegyed részét, igen megköti a kincstárnak jogát saját vasérezbányái és vasgyárai felett rendelkezni, és azon helyzetbe juttatná, hogy a vállalattól szándékos