Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Visszatekintés - Szabó György: Helytörténeti és bányászati gyűjtemény Rudabányán

zéshez készített tudományos munkák teszik e tárló anyagát. Aljára pátvasérc darabokat helyeztünk, jelezve, hogy a jövő erre épül. E fal tárlói fölé - folytatva a középkori képsort - a múlt század végén s e század elején a bányáról valamint a pörkölőről készített fényképeket helyeztük el. A talán kissé hosszúra nyúlt beszámolót azért írtam meg, mert a gyűjtemény kialakulása és rendezése olyan tanulságokat szolgáltatott, amelyeket másutt is fel lehet használni. Napjainkban számos helytörténeti gyűjtemény (helytelenül múzeumnak nevezik őket) keletkezik. Ezek létrejötte és létesítése indokolt, azonban hatásuk és munkájuk csak akkor lesz eredményes, ha a helyi erők gyűjtőkészsége és támogatása úgy párosul a tudományos rendezéssel és rendszerezéssel, ahogyan Rudabányán történt. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a helyi kezdeményezők által megteremtett anyagi és tárgyi lehetőségek alapján múzeumok tudományos dolgozói végzik el a munkát. A rudabányai példa csak alátámasztotta kisvárdai, nyírbátori, nagyvázsonyi hasonló tapasztalatainkat. A gyűjtemény jövőjéről kell még néhány szóban megemlékezni. Úgy gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára által védett gyűjteménnyé kellene nyilvánítani. A védett gyűjtemény gondját elsősorban a bánya vezetősége, a művelődési otthon és a miskolci múzeum viselné. Gyarapodása biztosítva van. Már a rendezés közben adományoztak újabb tárgyakat az érdeklődők, például bányászmécseseket. Az így összegyűlő esetleg felesleges emlékanyagból a Magyar Nemzeti Múzeum és a miskolci múzeum gyűjteményét is lehetne gyarapítani. De bővülhet az emlékanyag az ezutáni régészeti leletmentések eredményeiből is. A gyűjtemény gyarapodását is szolgálhatják az anyag alapján meginduló tudományos kutatások. Az összegyűjtött anyag számos olyan kérdést vet fel, melyek feldolgozása a már nyomdában levő Rudabánya monográfiát is gazdagítaná. így például a bánya egyik mérnöke a rudabányai anyagvizsgáló laboratóriumok történetét írja meg. Felvetődött a pörkölőmunkások létszámkönyvének tudományos feldolgozása is. így jött létre a rudabányai helytörténeti gyűjtemény. Létrejöttének legfontosabb tényezője - sem mértékkel mérni, sem pontosan körülírni nem lehet - az ügy iránt érzett lelkesedés és szeretet volt, melyet néhány akadékoskodó és rosszindulatú hang sem tudott megzavarni. Ez a lelkesedés pedig a haza, szülőföld, munkahely szeretetéből eredt. Erre akar a gyűjtemény és a kiállítás is tanítani.