Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Közlemények - Viktor Gyula: A rudabányai Gvadányi-szobor története

A Rudabányára érkező vendégek tíz tölgyfakoszorús, fellobogózott díszkapun át tették meg az utat a vasútállomástól a Gvadányi térig; közben leventék, önkéntes tűzoltók, díszegyenruhás bányászok álltak díszőrséget. Délelőtt 11 órakor hálaadó istentiszteleten vett részt a közönség, amelyet Ragány Bertalan esperes Eltscher Károly főkántor közreműködésével celebrált. A szertartás után hatalmas lombsátorban tartották meg a törvényhatósági bizottság díszközgyűlését. Soldos főispán elnöki megnyitója után Szentmártony Dániel ref. lelkész mondta el emlékbeszédét. A szobor leleplezésének ünnepségét Csíky József rudabányai ref. lelkész nyitotta meg, majd Császár Elemér, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár méltatta Gvadányi József 'irodalmi munkásságát. Beszédét így fejezte: „Fölemelem a rudabányai Gvadányi-emlékröl a leplet, s a nagy magyar költőnek és nagy magyar embernek bronzba öntött képmását, Rudabánya község és a Borsodi Bányatársulat áldozatkészségének nemes megnyilvánulását átadom a községnek, hogy Gvadányi szobra századokon keresztül hirdesse a magyar szellem diadalát, az utókor háláját, a költészet dicsőségét. " A leleplezett szobrot először vitéz Nagy Pál főparancsnok koszorúzta meg a magyar honvédség nevében, majd Hodobay Sándor, Császár Elemér, Bank Sándor és még sokan mások helyezték el koszorúikat, virágcsokraikat a szobor talapzatán. Végül Kállai Géza kérte a község lakosságát, őrizze meg a szobrot időtlen időkig. A bronz mellszobor és a talapzaton elhelyezett dombormű egyébként Pásztor János egyik legsikerültebb műve; ezt ő maga is többször emlegette. A művész barokk stílusban, de realista elemeket is alkalmazva mintázta meg Gvadányi alakját. A szobor súlya 76 kg. A talapzat elejére erősítve bronz domborművön látható a peleskei nótárius lovas alakja, amelyet a kritikusok jobb színvonalúnak tartanak a szobornál is. Közvetlenül a szobor alatt helyezte el a művész a Gvadányi-család kőből faragott címerét. Az ősi olasz címer: pajzsban egy szerencsefej, amelynek a szájából rózsaág nő ki; ez később kiegészül a Sobieski János által adományozott lengyel fehér sassal. Alatta a felirat: GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF 1725-1801. A talapzat hátoldalán egy másik szöveg olvasható: RUDABÁNYA NAGY FIÁNAK ÁLLÍTOTTA A KÖZSÉG LAKOSSÁGA ÉS A BORSODI BÁNYATÁRSULAT IGAZGATÓSÁGA 1925. Ezután csaknem 30 évig háborítatlan nyugalommal állt a római katolikus templom mellett a község nagy szülöttének a szobra. Egy-egy jeles alkalommal megkoszorúzták, mellette rendezték meg nemzeti ünnepeink jórészét. Az 1950-es években azonban szálka lett a község vezetőinek