Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Közlemények - Viktor Gyula: Dr. Görgő Tibor bányaorvos-költő

se Szichta Hermina lett, a szülésznői teendőket Gábor Jánosné látta el. Ezután lépett házasságra a még Szegeden megismert Mályusz Gizellával, s házasságukban egy fiúgyermek született, a későbbi dr. Görgő Pál, aki fiatalon, tragikus körülmények között halt meg, hivatása áldozataként. A fiatal bányaorvos első teendői közé sorolta a társulati kórház korszerűsítését; pl. orvosi műszereket és röntgengépet szerzett be. Néhány évi helyzettanulmányozás után elsőrendű céljának tekintette a tbc elleni küzdelmet. Ez a betegség volt akkoriban a legrettegettebb kór, amely számolatlanul szedte áldozatait a környéken. A hazai orvosok közül az elsők között vezette be az úgynevezett tüdőtöltést, amivel igen eredményesen gyógyított. Lollok László gyógyszerész barátjával olyan Digitális-készítményt kísérleteztek ki, amellyel sok szívbeteg ember életét toldották meg hosszú esztendőkkel. A harctereken végzett gyógyító tevékenységéért 1925-ben vitézzé avatták. Ekkor magyarosította nevét, de édesanyja nemesi előnevét, a Görgő családnevet választotta. Már diákkorában is írogatott verseket, s ezek közül néhányat Éta írói álnéven a Nagylaki Hírlapban publikált. Iskolai ünnepélyeken szavalták verseit, irodalmi páylázatot is nyert. Endrődy Gyula már e versek közül megzenésített egyet Hívogat a falum... címmel. A háború után Rudabányán próbálkozott újra írni, s Aggtelek című kis versét azonnal ki is adták. Innen kezdve egyre több műve jelent meg a különböző lapok irodalmi rovatában: a Magyar Jövőben, a Pesti Hírlapban, a Magyarságban, a Felsőmagyarországban stb. A miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület tagja lett s tevékenyen vett részt a megye irodalmi életében. Osáldozat című verses oratóriumát nagy sikerrel adta elő a miskolci Vitézek szavalókórusa, s előadóesteken mutatkozhatott be a megyei közönség előtt. Első kötete Mentsétek meg lelkeinket! címmel 1928-ben jelent meg, s ezután szinte évenként publikált egy kötetet: Itt hagytak engem a vártán (1929), Estefele, hazafele(1930), Dávid harca (1931), Higgyetek magyarok! (1934). Első három kötetét Kürt írói álnéven tette közzé. 1928-ban a Pesti Hírlap cikke így üdvözölte: „ Verseinek belső ereje éppúgy megfog, mint a szép muzsikájú, friss formaművészet, mely jelzi, hogy ritka tehetség érkezett. " Hajdú Béla a Magyar Jövőben ezt írja róla: ,,... Megint egy sereg lélekből keletkezett vers kaleidoszkópja a váltott hangulatoknak és hangulatokból fakadó gondolatoknak. A feltört erő vergődése. Fellobbanások és leroskadások, megadások... Csatakiáltások és takarodok. Az egész kötet