Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A permonyík. (A bányaszellem és bányamanó egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágában)
az egyik szepességi bányában pedig ugyanúgy a bányaszellem segített az érc megtalálásában. Gyűjtésében két történetben van példa arra, hogy bár a bányaszellem időben figyelmeztette a bányászokat a veszélyre, azok mégsem hallgattak rá, s így bányaszerencsétlenség következtében többen is életüket vesztették. Ujváry Zoltán felhívja a figyelmet arra, hogy az egyik történet kapcsolódik a 300 özvegyasszony tánca néven ismert mondához, amelyben a szerencsétlenül járt bányászok feleségeit táncra hívja a bányatulajdonos. (Ujváry 2002.) Az Ethnographia 1924. évi számaiban Relkovic Néda Néphagyománygyűjtés című közlésében veszprémi és börzsönyi adatokat tesz közzé, melyek szerint a veszprémi bányaszellem magas termetű és ellenségesen viszonyul az emberekhez, a börzsönyi viszont fejetlen törpe, s az emberekhez való viszonya szintén negatív. (Relkovic 1924.) Ugyancsak a fent említett szerző ugyanezen folyóirat 1927/38. számában szereplő, Mondagyűjtéseimből című közlésében tornai (Abaúj-Torna vármegye) hiedelemmondát is találhatunk. E történetben a bányaszellem megjósolta a bányászoknak, hogy el fogja önteni a bányát a víz, de mivel nyolc bányász erről nem tudott, mindnyájan odavesztek, s mivel a bányaszellem megátkozta őket, szellem képében időközönként megjelentek, egyszer tetszetős, máskor rút alakban. A másik történet Selmecbányái vonatkozású, az ebben szereplő bányaszellem kincset osztogatott, azonban mivel egyszerre többen is felkeresték, megharagudott kapzsiságuk miatt, rájuk ült, s a föld megnyílt, majd a bányából lángok csaptak ki. (Relkovic 1927.) Szendrey Zsigmond szintén az Ethnographia hasábjain A nép élő hitvilága című tanulmányában féloldalnyi terjedelemben foglalkozik a bányaszellem kérdésével, ő a bányarém, bányapásztor, bányatörpe és birgej elnevezéseket sorolja fel, s megjegyzi, „Ismerik Erdélytől kezdve Szatmáron, Máramaroson, a felföldön és minden bányavidéken. Általában kistermetű emberke, Börzsönyben fejetlen törpe, de Veszprémben és Verespatakon óriás, a bucsumi pedig különböző állatalakban szokott megjelenni." Szendrey a bányaszellemek jellemzése során leírja, hogy ezek csoportosan, családosán is előfordulnak, sőt családi életet is élnek, feleségük és gyerekeik is vannak. (Szendrey 1938.) A Dániel Speer német muzsikus írónak tulajdonított Magyar Simplicissimusban a szerző saját élményként írja le annak történetét, hogyan találkozott a Selmecbányán a bányászokkal együtt a föld mélyébe leszállva a bányamanóval: „Egy darabig néztük a munkát, aztán tovább ballagtunk. Vezetőm annyit mesélt a kísértetekről, meg a hegyi, vagy szerencsehozó manókról, hogy már szinte féltem. Egy óra múlva lejutottunk a legmé-