Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)
Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása
A háromszáz özvegyasszony táncza (Rákóczi György 1648 februárius hó 28.-án egész családjával Nagybányára érkezett, a mikor is egy bánya beomlott s a munkásokat oda temette, 300 özvegy maradt utánuk. A fejedelem titokban tartá a szörnyű eseményt s nagy ünnepélyt rendezett, melyre a nőket mind meghívatta s udvari karmesterével szerkesztette azt a tánczot, melynek dallamára a nők tánczra kerekedtek. Midőn a táncz javában folyt, a fejedelem, neje biztatására így szólt: „No urak, most olyat láttok, mit mióta a világ áll, még nem láttatok, hogyan tánczol 300 özvegy asszony egyszerre!" Lett aztán sírás, jajveszékelés és átkozódás, midőn a nők megtudták, hogy férjeik halva vannak. E kegyetlen tréfa után gondoskodott a fejedelem, hogy az özvegy nők gazdagon megajándékozva, újra férjhez menjenek.) Krónika. Nehéz éjszakája van Rákóczi Györgynek, Rémséges hírekkel álmaira törnek: Felséges nagy Uram! kelj föl sietősen, Aranyod, ezüstöd vért izzad erősen. Háromszáz hűséges bányászodnak vége! Elnyelte a bánya emésztő sötétje. Nem a csaták vésze kaszált le belőlük, Kereszthegyi bánya lett a temetőjük. Kik még meg nem haltak, kínnal haldokolnak, Háromszáz ravatalt állítunk föl holnap! Fejedelem asszony kipattan az ágyból. Harmatos alakján megreszket a fátyol: Édes pongyolában kúszik az ajtóig, S hallgatja a valót, mit a rémhír tódít. Azután az ajtón hirtelen kifordul És a hírhozóhoz ily szókat ejt zordul: „Három álló napig meg ne tudja senki! A szegény holtakat hagyjátok pihenni. Nem akarom látni özvegyek sírását, Árva gyermekeknek szíve szakadását!" ...Fejedelem asszony mulatságra készül, Szegény hopmesternek kijut az egészbűi:
