Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

In memoriam - Dr. Baksa Csaba: Id. dr. Gagyi Pálffy András emlékezete

zai periitüzem beruházásait, az erdőbényei kalcinálóüzemet, mint jelentősebbeket. Személyesen részt vett az ércek műrevalósági megítélésének kidolgozásában és bevezetésében, az ércek, nemfémes ásványok, a nyom- és ritkaelemek országos katasztere kidolgozásának irányításában. Kétségtelen azonban, hogy id. dr. Gagyi Pálffy András szakmai karrierjének csúcspontját a recski mélyszinti ércesedés jelentőségének felismerésében, kutatásának irányításában, a feltételek megteremtésében és a beruházási javaslatok, tervek, programok kidolgozásában való részvétel jelentette. Az ebbe a munkába ölt energia, szakmai ambíció, idő és fáradság kudarca mindannyiunknak fáj, sorstársai voltunk. Úgy vélem, nem rajta múlt, hogy ma egy vízzel elárasztott, szüneteltetett mélyszinti bánya, egy szakma, egy kibontakozó lokálpatrióta jövőkép, személyes karrierek sorozatának romjai fölött emlékezünk. Egy vigaszunk talán még lehet. Nem a mai kor rablógazdálkodóinak karmaiba került ez a jelentős lelőhely, unokáink talán még látni fogják. Úgy legyen. Ez is a mi felelősségünk. Id. dr. Gagyi Pálffy András több nemzetközi és hazai szakmai és társadalmi szervezet tagjaként számos külföldi bányászati és ásvány-előkészítési kongresszuson, KGST-ülésen, mint előadó szerepelt. Neve több mint 50 szakmai cikket és számtalan kéziratot fémjelez. Külföldi szakértői munkája is jelentős. Tevékenységét a magyar tudományos élet és az állami vezetés kitüntetésekkel is elismerte. Ezek közül legjelentősebb a Kossuth-díj, amelyet - a többitől eltérően - egyedüliként viselt. Megkapta az OMBKE minden jelentősebb kitüntetését, amelynek 1942 óta volt tagjaPolitikai vezető szerepet nem vállalt. Mély nemzeti érzelmei mellett baloldali meggyőződésű volt a szó igazi, keresztény és puritán értelmében. Nem vállalt olyan beosztást, amely elveivel, szakmai elkötelezettségével szemben állt volna. Sok fiatal szakember érezhette figyelmét és köszönhette neki személyesen is karrierjét. Nyugdíjazásakor minden érc- és ásványélőfordulásra kiterjedően részletes műszaki, fejlesztési és gazdasági tervet hagyott utódaira, azonban nem kapott egyetlen szakmai feladatot sem régi munkahelyétől. Öt évet sem élt nyugdíjba vonulása után. Tele volt feladatokkal és tervekkel. Emlékiratait rendezte és készült azt megírni. Hirtelen ragadta el a halál, pontosan és meglepetésszerűen. Nem hagyott időt gondolkozásra, a dolgok végső elrendezésére. Halálának időpontja, csakúgy, mint születéséé, mérföldkő volt az ország, a nemzet életében is. 15 éve, 1988-ban, a