Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: A zengővárkonyi vasérckutatás

Középső Ilősz homokká Aolêm mészkő Bajôct mőrgős mészkő Bath-collovi(i) mórgo Oxfordi- ktmmendgei mészkő Ti ton mészkő Alsókréta, trochidotent összlet AI só kréta, íedómészkő |_—_— Középső miocén, Alsókréfo, bornowsérc homok, agyag, konglomerátum / Vetődés 7Pikkelyvonol Q Térképező ftirás • Fúrás (vasérc) 2. ábra: Földtani térkép a vasérckutatás környékéről. A kutatás folytatásaként az 1. sz. produktív fúrás irányában áldőlésben, 17°-os lejtőszöggel épült az I. sz. ereszke, amelyből kialakították az I. mélyszint vágatrendszerét (4. ábra). Ebből a mélyebb szintű érckifejlődés nyomozására a II. sz. ereszkét létesítették. Miután az érc dőlése meredekebb volt, mint az ereszke lejtése, így az ereszke mindjárt fedőbe jutott. Ezután a Il-es mélyszintről visszafordultak a telepre és annak csapásmenti kutatására A, C, H, I, J, K, L jelzésű feltáró vágatot létesítettek. A mélység felé irányuló kutatást az 1956. évi forradalmi események döntően megzavarták. Az áramszolgáltatás szünetelt, a szivattyúk leálltak és így a vágatokat víz árasztotta el. A konszolidálódás után az Ércfeltáró Vállalat 1957. január 9-én javasolta az Ércbányászati Igazgatóságnak, hogy a nagy újranyitási költségek és a várható érc vagy on csekély mennyiségére tekintettel, járuljon hozzá a bánya felhagyásához. A kérés elfogadása után a vállalat megkezdte a bánya felszámolását, s ezzel befejeződött a zengővárkonyi bányászati érckutatás.