Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

1. ábra: Terepmunka a kezdeti idők UR4 műszerével. 2. ábra: ZIF 300-as fúróberendezés a mecseki lelőhelyen. 1954 közepén megkezdődtek a külszíni fúrások is, más hazai vállalatoktól beszerzett 300 m mélységig lehatoló berendezésekkel. Összesen 6 db fúróberendezést szedtek össze az év második felében. Az év végén a Szovjetunióból is kaptak két fúróberendezést. A fúrómestereket Komlóról, valamint az OKGT-től Lovásziból és Bázakerettyéről helyezték át. A fúrások Szőlős-délen kezdődtek, alapvetően 50 x 50 m-es hálóban, de ezt egyes felszín közeli részeken 10x25 m-es hálóra is besűrítették, majd a 100 x 100 m-es háló lett általános. 1954 végén a bakonyai terület fúrásai is megkezdődtek. Itt a hálózat 100 x 100, helyenként 50 x 50 m-es fúrási hálóval kezdődött. A fúrásokban ebben az időben csak gamma karotázst végeztek. A bakonyai területen a kutató vágatokból sok kis perforátoros fúrást is készítettek. Ebben az időszakban vezették be a sörétfúrást a fúrási sebesség növelése érdekében. 1955-ben ezután megérkeztek az új ZIF 300-as és a ZIF 650-es elektromos meghajtású berendezések is, és a régi gépeket kivonták a munkából (2. ábra). Szervezeti szempontból elég egyszerű volt a Bauxit 2. sz. Expedíció. Tulajdonképpen az egész egy egységet alkotott, beleértve a geológiát, geofizikát, hidrogeológiát, árok- és aknamélyítést, fúrást. Ezek a feladatnak megfelelő összetételben alkottak csoportokat. Minden a Geológiai Osztályhoz tartozott. Az Expedíció vezetőinek (szovjet és magyar) első helyettese és egyúttal a technikai vezető a főgeológus volt; az ő helyettese pedig a főgeofízikus. A fentebb említett részlegeken kívül oda tartozott még a vegyi és radiometrikus laboratórium, valamint a geodézia is. Szervezeti alakulást jelent az is, hogy a kutatási munkák eredményeként körleteket alakítottak ki. A korábban említett, „Déli" anomáliaterületből 1. körlet (később I. bányaüzem), a „Nyugat" anomáliákból a 2. körlet, a „Tótvár" anomális területből a 3. körlet lett. Ez utóbbi kettőből lett a II. sz. bányaüzem. A „Tótvár" körlet erőteljesebb kutatása csak 1955-ben indult. A Kővágószőlőstől keletre és északra levő anomális területet 4. sz. körletté vonták össze. Ennek fúrásos kutatása lemaradt, mert a