Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

Ennek során földtani térképezé,s radiometriai-geológiai szelvény menti felvétel, kutatóárkok mélyítése és 2 db fúrás lemélyítése történt: Öcs-1. sz. fúrás, talp: 150,0 m; ill. Barnag-1. sz. fúrás, talp: 82,6 m. E munkákat megelőzően is történtek szórványos vizsgálatok a fődolomit-anomáliák területén, a Balaton-felvidéki III. sz. kutatócsoport munkái keretében, de ezekről csak kéziratos feljegyzések maradtak, és jelentős részük a fenti összefoglaló jelentésbe kerültek bedolgozásra (J-0106). A fődolomit-anomáliák kutatásának harmadik szakaszaként lehet értékelni az 1968-ban sorra került nagy érzékenységű digitális helikopteres légi felvételt. Ekkor egy korábbról ismert fődolomitanomália területén, Taliándörögdnél (110. sz. anomália) esettanulmányként került sor az újabb radiometriai mérésre, és az anomália részletező földi vizsgálatára (J-1340). A fődolomit-anomáliák radiometriai kutatásáról e jelentés radiometriai fejezete is beszámol. A kutatások eredményeinek összefoglalása: A kutatások kezdeti időszakában, 1955-56-ban megállapították, hogy a fődolomit-anomáliák az alacsony sugárzást mutató dolomitnak mindössze kétszerese csupán. Azt is leírták, hogy a magasabb intenzitások a rózsaszínűre elszíneződött dolomithoz köthetők. Az 1965. évi légi felvétellel a jó feltártságú, alacsony sugárzási intenzitást mutató dolomit háttérből nagyon élesen elkülönültek az anomáliák. Mint utaltunk rá, az anomáliák a fődolomit csapásával megegyező vonulatszerűen jelentek meg, a fődolomit összletének egy esetleges két szintjéhez kapcsolódva. Az Ocs-1. és a Barnag-1. sz. fúrás mutatta, hogy az anomáliák 30 métert meghaladó vastagságú összletet alkotnak, ahol a megemelkedett intenzitású háttérből 30—50 gammás anomáliák emelkednek ki. Elég egyértelműen barnássárga, sárgásszürke dolomit változat mutatkozott anomálisnak. A légi radometriai felvételek kiértékelését tanulmányozva látható, hogy a fődolomit-anomáliák kihangsúlyozottan urános karakterűek, a K és Th mennyisége elenyésző, helyenként teljesen hiányzik. Az 1968. és előző években begyűjtött mintákból készült vékonycsiszolati vizsgálatok, valamint elemzések azt mutatták, hogy az anomáliákat okozó „U" nem utólagosan, hanem a dolomitképződéssel egy időben került a kőzetbe, és így hasonlóan egyes bauxitokhoz (bár genetikailag talán nem!) egy magasabb klark-értéket képvisel. A vékonycsiszolatot vizsgálva megállapítható, hogy a finoman kristályos dolomit vörös színét, a kristálykákban jelenlévő finom eloszlású hematit-zárványok okozzák. Ez a hematit-zárványosodás mindenesetre a dolomit átkristályosodásával egyidős, de több mint valószínű, hogy jelen lehetett a keletkezésnél is. Leszögezhetjük, hogy a fődolomiton eddig elvégzett kutatási munkálatok eldöntötték: a fődolomitban ipari jellegű uránkoncentrálódást nem várhatunk. Ezt igazolja a lemélyült két fúrás a felszíni mérések és vizsgálatok. Az esetleges további munkálatok legfeljebb a fődolomit szintezési problémáit, vagy esetleges más elemdúsulást tárhatnának fel. A taliándörögdi területen légi spektrometriai felvétellel kimutatott anomáliák földi ellenőrzése soránjelentősebb U-feldúsulást ugyancsak nem sikerült kimutatni. A begyűjtött minták elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy a nagy érzékenységű légi spektrometriai felvétel által jelzett anomáliák a felső-triász fődolomit egyes kőzetfajtáinak e térségben tapasztalható megemelkedett U-tartalmával magyarázhatók. Feltűnő jellegzetessége a fődolomit-anomáliáknak, hogy legnagyobb részük vonulatszerűen helyezkedik el, amely vonulatok a fődolomit csapásirányával egybeesnek. Ez az anomáliák sztratiform jellegére utal. Tovább erősíti az anomáliák sztratiform jellegét az a tény, hogy az anomálisnak mutatkozó elszíneződött, gyakran lyukacsos, ún. „madárszem" szerkezetű, algalamellás dolomit, a fődolomit-összletet felépítő ún. lofer-ciklusok jellemző tagja. Ezek a ciklusok sokszorosan ismétlődve alkotják a fődolomit legnagyobb részét. Mint látható, a madárszem szerkezetű anomális U-tartalmú ciklustag a ciklus legfelső részét alkotja, és keletkezése az árapály öv tájékára tehető. A szárazföldről bekerülő pelites-hematitos „színező anyaggal" együtt jutott a kőzetbe, feltehetően a magasabb U-tartalom is. A fentiek alapján látható, hogy a Fődolomit U-anomáliák a felső-triász kőzetösszletnek egy sajátos kőzetfajtájához kapcsolódnak, keletkezésüket tekintve nagy valószínűséggel szingenetikusak. Az anomáliát létrehozó folyamatok révén jelentősebb U-koncentráció kialakulása ezekben a kőzetekben nem várható.