Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

Az adatokból kitűnt, hogy a Köveskál-2. sz. fúrás egy vastagabb anomálisnak mondható osszleten belül kis vastagságú, magasabb urántartalmú (max. 368 g/t) rétegeket tárt fel. Ez az ércindikacio teljesen megegyezik kifejlődésre és genetikai viszonyát tekintve is a badacsonyörsi ercmdikacioval, jelezve annak perspektivitását. Kutatási munkák a Tapolcai-medencében és környékén, valamint a Déli perm területen A Köveskál-2. sz. fúrás lemélyítése után 1963-66. között a permi kutatások szüneteltek. A korábban abbamaradt fúrásos kutatás folytatását az segítette elő, hogy a mecseki lelőhely megmaradó érckészlete egyre mélyebb területen volt található, és fokozott érdeklődés mutatkozott a kisebb mélységű Balaton-felvidéki ércindikációk iránt. 1966 év második felében - az időközben elkészült permi összefoglaló jelentés (J-3411) javaslatai alapján - kezdődött ismét a fúrásos kutatás a Köveskál-2. fúrás környékén, vagyis a Kállai-medencében. 1968-ig 17 db fúrás mélyült le itt 6034 fm-ben, 800 x 800, majd 400 x 400 m-es hálósűrűségű előzetes fázisú kutatás során (Köveskál és Kővágóörs jelű fúrások). A kutatások eredményei azt mutatják, hogy mintegy 0,5 km

2-es területen összefüggően nyomozható a nagyjából egy szinthez kötött ércesedés, 0,03% körüli átlagkoncentráció, maximálisan 0,1%-ot is elérő urántartalommal (Kk-6. sz. fúrás 1750 gamma). Az ércesedés a felszíntől számítva 200-300 m mélységben található. Legnagyobb probléma azonban az alacsony átlagkoncentráció mellett az érctestek kis vastagsága (0,2-0,5 m). Karotázs-mérésekből számított hozzávetőleges műrevaló érckészlet mintegy 200 t-ra tehető. Az eddig végzett kutatások eredményeinek elemzésénél sikerült részleteiben is tisztázni az ércmegjelenések optimális paleomorfológiai feltételeit. Ezek ismeretében a D-i permi területen lemélyült fúrásokra és földtani meggondolásokra alapozva, perspektivikus területeket jelöltek ki, ahol a fúrásos tevékenységet tovább lehet folytatni (T-01/1). A kijelölt öt területen 1968 második felében folytatódott a fúrásos kutatás. Ekkor mélyült a Balatonrendes, Balatonszepezd, Zánka, Káptalantóti, Mindszentkálla, Gyulakeszi-jelű fúrások. Ezek mélységtartománya általában hasonló volt a korábbiakhoz. Ezekkel a fúrásokkal csak kisebb radiometriai anomáliát vagy ércindikációt (Balatonrendes) sikerült kimutatni (J-2749). A Tapolcai-medencében korábban 1962-ben Gyulakeszi mellett mélyült a Gyulakeszi-3. sz. fúrás. Az ebből gyűjtött minták ércindikációt tártak fel. Az újabb adatok szerint feltételeztük, hogy ezek a képződmények egyes területeken 200-300 m mélységben is megtalálhatók. Ezek kutatására több kisebb mélységű (200-300 m) kutatófúrást volt célszerű lemélyíteni (T-01/5). A fentieken kívül indokoltnak tartottuk a Tapolcaimedence, Szigliget környéke elfedett permi képződményeinek kutatását is. Mindezek alapján 1973ban lemélyült a Gyulakeszi-5, 6, valamint a Kisapáti-1, és néhány 100-150 m mélységű geofizikai ellenőrző fúrás is (J-2334). Fúrásos kutatás az Északi és Déli perm területek között 1969-1970 folyamán a fenti kutatásokkal párhuzamosan a két permi felszíni előfordulás közötti területeken és azok környékén a permi képződmények kifejlődésének vizsgálatára, az esetleges ércesedés feltárására néhány kutatófúrás mélyült. Ekkor került sor a Zánka-7. és 8, a Tótvázsony-1, a Balatonudvari-1. sz. fúrás telepítésére. A fúrásokkal sem sikerült jelentősebb ércindikációt feltárnunk, viszont számos fontos rétegtani, szerkezeti, ősföldrajzi adatokkal gazdagították ismereteinket a Balaton-felvidéki permről. Az E-i Bakony permi képződményeinek kutatása A Bakony E-i szárnyán neogén fedőüledékek alatt a MÁFI által telepített Alsószalmavár-1. fúrás a Balaton-felvidéki permhez teljesen hasonló permi rétegsort tárt fel, amiben kisebb U-feldúsulás is mutatkozott. E képződmények megkutatására egy programot terveztünk, és az ELGI által készített alaphegységi geofizikai kutatás eredményeit felhasználva kutatófúrásokat terveztünk 1968-69. során.