Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

b) Recsk, Darnó-hegy A területről felső-permi, fekete mizziás mészkő ismert (Kiss, 1952). Ezek területén, illetve közelében előzetes terepi munkálatok után a környéken lemélyített fúrások anyagának ismeretében telepítettük az Rm-136. sz. fúrást (1978-79). A rétegsorban 17,6 métertől 379,4 méterig diabáz, illetve kevés vulkáni tufa vesz részt. A további rétegsort 951 méterig fekete agyagmárga pala, szürke homokkő, mészkő és fekete agyagpala rétegsorok váltakozásából, majd szürke dolomit és dolomit márga, zöldesszürke márga sűrű váltakozása követi közbetelepült 1-5 cm vastag anhidrites rétegekkel. A fúrás talpáig fekete agyagmárga és homokkő váltakozása, a talp felé 1000 métertől függőlegesbe forduló rétegsor következik. A rétegsor korminősítésében Dosztály L. radiolarit vizsgálatai és Kovács S. conodonta-elemzése irányadó. A 124,2-124,4 m-ig talált radiolaritban felső-jura jellegű alakok mutatkoztak, a 320-379 méter közötti szakaszból vett mintákban ladini-karni, nori (?) típusúakat ismert föl, amelyhez azonos korú conodonta egyedek járulnak. Az ofiolitok Bükk-hegységi helyzete tanulmányozásához felhasznált rétegsor számára az első közlés Ballá et al. (1979) tanulmányában található. c) Tokaji-hegység A területen valószínűleg előforduló, permre vonatkozó adatokat a Sátoraljaújhely Sau-8. sz. fúrásból ismerjük, melyhez hozzájárult az az információ is, melyet a szlovákiai terület zempléni részéről Grecula P. és Együd K. információi alapján Kassai M. közvetített, mely szerint a területen urándúsulással kapcsolatos permi rétegsorok ismeretesek. Közvetlenül informálódtunk a szlovákiai U-kutató vállalatnál Stimmel I. kutatásvezető főgeológus révén kialakított hivatalos kapcsolat révén. A hazai területünk lehetséges permi képződményének föltárására a vállalat megbízásából az ELGI végzett szeizmikus méréseket a perm-mezozóos alapegység meghatározására (Szálai, 1979). 11. ábra: Majd elúszik a fúrócsapat a Vajdácska V-2 sz. fúrásból feltörő melegvízben (1981). Jobb oldalon, kalapban Löczi Károly főfúrómester, jobb szélen Elsholtz László geológus Kitűzésre került perspektivikus-prognosztikus mélyfúrás címén a Széphalom Szh-2. és a Rudabányácska Rbcs-1. sz. fúrás (1980-81). Ezekben a fúrásokban vastag miocén tufás képződmények alatt redukált vastagságú permo-karbon üledékek, homokkövek és konglomerátumok, valamint idős metamorfitok mutatkoztak, radiológiai adatok nélkül. Az Szh-2-es fúrásban a Zempléni-hegység területéről ismert litosztratigráfiai formációk (Együd K.) alkalmazásával megkülönböztetett felső-