Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

ben is. A hipergén övezetben az U-szilikátok képződését az uranitok (curit, fourmarierit, clarkeit) uránszurokérc, brannerit (U-Ti-oxid) előzik meg. A Bánvölgyfő 1. sz. kutatóárok É-i fele uránanomália szakaszának erősen mállott, daraszerű, limonitosodott mintái jelentősen Ag-dúsak (100-300g/t), Pb: 1-5%, Zn: 0,1-0,6%, As: 0,1-1%, Mo: 10-30 g/t mellett. A 100-300 g/t U-tartalmú uránanomália eredetileg jó minőségű érc volt. Az a-nyomdetektoros radiográfiákon az U-tartalom többszörösének megfelelő nyomsűrűség látható, amit a mállott uránásványok helyén maradt Ra a-sugárzása okoz. Az uránvesztési folyamat a felszíni urán ércesedések lebontásához tartozik, amit az elmálló szulfidásványok fokoznak. A kilúgozott ércben a cerusszit jelenik meg fő összetevőként. Az ezüsttartalmú szulfidok (pl. a galenit) lebontásából másodlagos ezüst- ill. ezüsttartalmú ásványok képződhettek. Az elsődleges uránércesedés itt tehát polimetallikus szulfidércesedéssel társult, míg más helyen önálló polimetallikus szulfidércesedés képződött. Az utóbbit az Nv-1010 fúrással harántolt érctest képviseli, amelynek fő ércásványai az akantit, a galenit és a szfalerit. A fő ércásványokhoz még kalkopirit és kalkozin is társul és finom szemcseméretű ércásványok is, pl. a molibdenit. d) Az ércesedések ásványtársulásai és nyomelemtartalmuk, ill. geokémiai kapcsolataik A felszíni és mélyfúrásos kutatásokkal az ércesedések három együttese körvonalazható: 1. Kasolit - cerusszit + U(Ti)-oxidok, uranátok, U-csillám, szulfidok. 2. Cerusszit + epigén Ag-ásványok, kasolit, vas-oxid-hidroxid, -szulfát, (-foszfát) ásványok. 3. Galenit (Ag-tartalmú) - szfalerit + Cu-szulfidok, A kasolitos-cerusszitos U-Pb dús érceit a bánvölgyföi 2. közetanomália képviseli. A Ra/U egyensúly csak alig bomlott a Ra javára. Az anomáliára telepített kutatóárok hasonló, de nagyságrenddel szegényebb és bontottabb ércet tárt fel. A cerusszitos-ezüstös társulást képviseli a bánvölgyfői 1. sz. anomália U-tartalommal. Az anyakőzet homokkő, erősen limonitosodott, nagymérvű Ra-tartalom mellett. Dőlésmenti folytatása a sekélyfúrásokban (Bvg-63, -64) az ércindikációk jellege változatlan. A szelvény további mélyszinti folytatásában az Nv-1006, -1006/b mélyfúrásokban az ércásványtársulás eredeti, „kilúgozatlan", Ra/U egyensúly áll fönt, összetételében kasolit, galenit, szfalerit, pirit az uralkodó. Az U és Pb-Zn ásványosodások dúsultsági aránya változatlan, de nagyságrenddel kisebb. A galenites-szfalerites társulást az eddig ismertetett U-ércesedések rétegtani szintjétől elkülönülten, kizárólag az Nv-1010 mélyfúrás harántolta. További ércváltozatnak tekinthető a Bükkszentlélek környéki Cu-karbonáttal impregnált homokkő, pirit, kalkopirit, galenit, szfalerit társaságával (néhány elemzési eredmény: 4,4% Cu, 0,018% Pb, 0,05% Zn, 0,03% As és Ag). Hasonló ásványosodások más helyről is ismeretesek, pl. a nagyvisnyói vasútállomástól délre a vasútmenti perm homokkő feltárásában. Az U-ércesedés és anomáliák nyomelemei között uralkodó elemek az ólom és a cink, ezeket a kasolitos-cerusszitos típusban az U, V, lantanidák, esetenként az ezüst egészíti ki és még az arzén dúsul számottevően. Az ólom-cink-szulfidos társulás elemei: Pb, Zn, Cu, Ag, a polimetallikus ásványtársulásokra jellemző Mo-el és Ag-el együtt az elemkapcsolatok korreláció szintje az U-dús ércekben a legnagyobb. A cerusszitos-ezüstös társulás U - hiányos érce a jelenlegi U-tartalmakhoz viszonyítva V-ban dúsult és az U-V korrelációja lényegesen jobb mint a kasolitos-cerusszitos ércekben. A kasolitoscerusszitos társulásban az U-tartalom fő hordozói önálló uránásványok, a vanádiumé pedig a hidrocsillám kötőanyag, a cerusszitos-ezüstös társulásban mindkét elem főhordozója a hidrocsillámos kötőanyag részleg. Az U-V korreláció az exogén, illetve epigén U-ércesedésre jellemző, amely az átlagos a bükki permben 0,1 % U-hoz 0,13% vanadium tartozik. Az ólom-urán korreláció viszont a kasolitos típusban jellemzőbb. AU- lantanidák korreláció a dús és kilúgozott U-ércben egyaránt figyelemre méltó. Dúsultsága a kilúgozott uránércben nagyobb, ami egykori „elsődleges" dús ércesedésre utal. A Ti dúsultsága mindenütt számottevő (0,1-0,3%), de az ércekben átlagosan nagyobb, hordozója a Ti- és U-Ti-ásványok. Az ércek báriumtartalma meghaladja a meddőkőzetekét, különösen anomális a cerusszitos-ezüstös társulásban, ahol barit, esetleg Ba-karbonát (witherit) formájában jelenhet meg. e) Az ércesedés izotóp-geokémiai értékelése Az uránanomáliák és ércindikációk értékelésének egyik módszere az U-tartalom radiogén ólomfedezetének vizsgálata. Az urán bomlásából származó radiogén ólom vizsgálatához az ólom-izotóp