Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Nagy Béla: A Börzsöny hegységi érckutatások legújabb kori (1946-2000) története

a) Az Alamizsna-akna (egykori légakna) kinyitása során egy 4 m hosszban még bejárható, omladozó vágatba lyukasztottak. b) 1970-ben a Bezina I. sz. kutatótárót egy forrás helyén (Som-kút) hajtatta ki (1. ábra), ahol ismét egy régi vágatba jutottak, amelyben 0,5-2,0 m széles agyagásványos érces télért tártak fel. 1. ábra: A Bezina I. sz. táró bejárata 1971-ben. Nagy B. (1990) kutatásai szerint a Bezina I. sz. táró az, »amelyet Joann Kováts 1754-ben készített térképén „Antiqua fodina" (régi táró), vagy ugyanennek a térképnek az egyik másolatán „Fodina Kohlbach dicta" (Kohlbachnak adományozott táró) felirattal jelölt. A második felirat arra utal, hogy Kohlbacher Lambert Mátyás budai polgár, aki ezidőtájt a szokolyahutai (ma Királyrét) vasbányákat művelte, a bányajogosítványait a rózsahegyi bányák megszerzése mellett erre a területre is kiterjesztette. « 1970-ben a Nagyírtáspuszta környéki ércesedések kutatásába PS és GP mérésekkel - 1,5 km~-es területen - az ELGI is bekapcsolódott. Egyidejűleg Nagy B. felvette és elkészítette ugyanennek a területnek az 1:2 000 méretarányú fedetlen földtani térképét. 1972-ben került sor a területen a Nagybörzsöny (Nb.) 4., 5. és 6. sz. térképező fúrások lemélyítésére, és Nagy G. irányításával az Alamizsna-táró újranyitására (2. ábra), amelynek eredményeként kiderült, hogy a régiek az általuk feltárt teléreket a felszínig lefejtették. 1972-ben az ELGI szerkezetkutatásainak figyelembevételével tűztük ki Nagyírtás-puszta körzetében a Nagybörzsöny (Nb.)-7-es sz. szerkezetkutató mélyfúrást, amely 1973-ban 543,6 m-ben elszerencsétlenedett. Közvetlenül a Nb. 7. sz. fúrás mellett került 1974 tavaszán lemélyítésre a Nb. 7/a sz. fúrás, amely ez év novemberében 1232 m-ben elérte a kristályos (biotitos kvarccsillámpala) alaphegységet. Ez volt a Börzsöny hegység belsejének első alaphegységet feltáró fúrása. A kinyitott tárókkal és a területen mélyített fúrásokkal a területen különböző ércesedési típusokat ismertünk meg (Nagy B., 1990). A Bezina I. és az Alamizsna-táró telérei, valamint a területen mélyült fúrások a felszínközeli ércesedés jelentős nemesfémtartalmára hívták fel a figyelmet. Figyelemre méltó az is, hogy a Nagybörzsöny 7/a sz. fúrás 600-1100 m-es szakasza között, több szintben metaszomatikus Pb és Zn ércesedéseket és indikációkat, 1100-1200 m között pedig szubvulkáni andezitben (andezit telérben) hintett-eres kifejlődésű, ún. porfíros típusú rézérc-indikációkat tárt fel. 1972-ben a MAELGI szakembereinek előzetes geoelektromos mérései alapján került kitűzésre a bányapusztai ércesedési területen a Perőcsény (P.)-2. sz. fúrás (3. ábra), amellyel az oxidációs zóna alatti primer ércesedésről kívántak újabb ismereteket szerezni (Nagy B., 1978).