Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon

néhol haladták meg - közel 20%-kal - a Velencei-hegységi magmatitok aktivitását, amelyekben 4060 g/tonna tóriumot és 8-9 g/tonna uránt találtak. E korai munkák részletes leírása és eredményei „Szalay Sándor nyomtatásban megjelent tudományos munkái 1932-1969." I. II. kötetében (ATOMKI, Debrecen, 1969) megtalálhatók. Földvári Aladár témát érintő alapvető munkái: A magyarországi radioaktív anyagkutatás földtani és kőzettani vonatkozásai (MÁFI Évi Jelentés B. X. pp. 35-50, 1948). Radioaktív anyagok geokémiája a Mecsek hegységben (MTA Műszaki Tud. Oszt. Közleményei, V/3, pp. 1 -24, 1952). Ebben a munkájában hívta fel a figyelmet a Nyugat-Mecsek permi rétegei vizsgálatának szükségességére: „Lehetséges, hogy itt nyomára jutunk a gránitokból elveszett urániumnak. Kedvező esetben feldúsulva találjuk." Tökéletes prognózis! A fenti munkák mellett Méhes Kálmán & Pethő I. egy meg nem jelent tanulmány láthatóan utólag cenzúrázott rezüméjében, G-M csöves műszerrel végzett soproni-hegységi munkáról adott hírt, „Radioaktív nyersanyagkutatás a Soproni-hegységben" cím alatt. A cenzúrázott rezümé nyomtatásban megjelent a Nehézipari Műszaki Egyetem Bánya és Kohómérnöki Osztály Közleményei 1948. évi kötetében, Sopronban. A radioaktív elemek hazai kutatásának első szakaszában az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) is végzett (elsőként a külön e célra szervezett szakmai egységgel) terepi radiometriai méréseket. Az I. számú Radiometriás Csoport szakemberei 1952-ben a Velencei-hegységben azt keresték, hogy „a radioaktív anyagok koncentrálódása mely kőzetben éri el a maximumot." A földtani konzulens Jantsky Béla volt. Radiometriai méréseket végeztek az ország különböző területein lévő 16 bázisponton (I. rendű geofizikai alappontok). Az 1952. július 16. és december 8. között végzett munkák eredményeiről három példaértékű jelentésben (Sövényi Ilona, 1952) számoltak be. Más kutatók a hazai üledékes kőzetek radioaktív-anyag tartalmával és annak minőségével foglalkoztak. Előtérbe került a nagy tömegben bányászott és kémiailag feltárt bauxit vizsgálata. Idevágó, megjelent dolgozatok időrendben: Méhes Kálmán (1951): Üledékes kőzeteink radiológiai vizsgálata. I. Bauxit. (Földtani Közlöny, 81, 97-100); Méhes Kálmán & Csókás János (1951): A bauxitban lévő radioaktív elemek meghatározásáról (MTA Műszaki Tud. Oszt. Közleményei, II/2, 271-274); Kiss János (1952): A nézsai bauxit ásványos összetétele (Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 1, 113-122); Méhes Kálmán & Csókás János (1952): A bauxit és feldolgozási termékeinek radioaktivitása (Alumínium, 8. sz.); Méhes Kálmán & Macher (1952): Kísérletek a vörösiszap radioaktív elemtartalmának kinyerésére (Alumínium, 11. sz.); Méhes Kálmán (1955): Üledékes kőzeteink radioaktív vizsgálata II. Mangán. (Földtani Közlöny, 85, 386-389). Ide illeszkednek az ELGI I. sz. Radiometriás Csoportjának a gánti bauxitra és a padragi felső-kréta korú szénre kiterjesztett radiometriai vizsgálatai, amelyekről Varga Károly (1953) részletes jelentéseket készített. A felsorolt munkák közül a tórium szempontjából az egyik legfontosabb ásványtani közlés Kiss Jánosé, aki a nézsai bauxitban főleg a cirkont találta radioaktívnak, amely feltehetően a vele izomorf toritot álcázta. 1953-ban Tatár János kezdeményez színesérc kutatást támogató radioaktivitás-méréseket a Börzsöny hegységben. Nyiredy László jelentése olajmező (Demjén) feletti minták radiológiai vizsgálatáról számolt be, 1954-ben. Megjelenési évszámát tekintve nem, de tartalmában az előzményekhez tartozónak kell tekinteni Méhes Kálmán „Radiogeológia és radiometria" című könyvét, amely a Magyar Állami Földtani Intézet kiadványaként jelent meg 1957-ben. A szerző fizikai, geofizikai, földtani, ásványtani, teleptani, geokémiai, valamint kutatás-módszertani ismereteket foglalt össze és jelentős terjedelmű, széles spektrumú szakirodalmi jegyzéket adott. Munkája, önálló könyvként, mindmáig egyedülálló a hazai hasadóanyag-kutatás nyomtatott földtani szakirodalmában. Az előzmények ilyen részletes (de nem teljes) tárgyalása aránytalannak tűnhet. A tárgyilagosság miatt mégis követni kellett azt a haladást, amely Magyarországon a radioaktivitás földtani és társterületein, a hasadóanyagok ipari kutatásának kezdete előtt történt. 20. századvégi körülmények 1. A tórium uránhoz mérten csendes karrierje, technológiai és geokémiai okok miatt, szintén az atomenergia felhasználásához és részben az uránkutatáshoz kapcsolódik. A technológiai okok egyrészt a tórium fém tulajdonságaiban (nyújtható, olvadáspontja 1750-1850 °C, forráspontja 3530 °C, híg savaknak és lúgoknak ellenáll) rejlenek, amelyek reaktortechnikai eszközök előállításához is alkal-