Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kiss János: Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra
került!) A velencei-hegy ségi, a lovasberényi andezit eocén korára - elsőként - deduktive Szálai Tibor következtetett. Székyné Fux V. és Barabás A. mint piroklasztikumot a mátrai vulkanizmus rovására írták. A szár-hegyi andezit érchintései keltették fel a gondolatot, hogy a velencei-hegy ségi gránitoidintruzió ércesedését, az eocén vulkanizmus „regenerálta", per analigiam, Schneiderhöhn-féle „ércregenerációs elmélet" „törvényszerűség" elvei alapján! A 60-as években a kőszárhegyi vonulat több pontján számos mélyfúrás mélyült, ez a továbbiakban már Jantsky kompetenciája maradt. Velencei-hegység A Velencei-hegységgel hallgató koromban kerültem kapcsolatba. A honi litológiai oktatás egyoldalúan magmatista-plutonista szemléleten sarjadt, szinte természetesnek tűnt a magmatogán eredetű mineralógiával, ércgenetikával túltengő foglalkozás, belterjes módon évtizedeken át egyoldalúságot rögzített. Omnia ex magma! Ne feledjük, az első világháború alatti, és az azt követő rövidebb időszak tudományunkban még a „gyűjtögető" és a „deskriptiv" korszakát élte, helyenként megmerevedett és kényelmes állapotban „tengődött", minek nemcsak szubjektív tényezői voltak. Tárgyilagosan elismerhetjük, amit tett, ahogy tette, azt jól, a kor színvonalán, megbízhatóan, megalapozottan végezte. Honi területeken előkerült új ásvány faj okként leírt egyedek (krennerit, nagyágit, úrvölgyit, fülöppit és sok más) napjainkban is időtálló ékkövei a mineralógiának. Ne feledjük, az időtájt a műszerek műszere a goniometer, a polarizációs mikroszkóp volt. Szinte korszakváltónak tűnt az opakoptikai berendezés alkalmazása, mely hosszú éveken át privilegizált előnyöket jelentett alkalmazói számára (Papp F., Sztrókay K.I), a „kívülállók" részére pedig egyszerűen megközelíthetetlen. Nem felejthetem - irodalomban is követhető - milyen „óriási" jelentőségű volt a nadapi piritkristályon leírt és Dana-ban még nem szerepelt {hkl} indexű forma, ami „diese Fläche zum ersten mal vom Tokody beobachtet". Bizonyára sokan megmosolyogják ezt a szemléletet, de eljöhet az idő, amikor napjaink tudományművelőiről lesújtóbban nyilatkozhatnak! Nos, ilyen és ehhez hasonló volt még több éven át az egyetemi, tanszéki „légkör", ilyen szellemben és indíttatással kerestük fel csak úgy magánszorgalomból a Velencei-hegységet. Amikor tehát Jantsky B.-t helyettesítve, a beindult velencei-hegységi kutatások irányítására odakerültem, jó áttekintő képem volt a geológiájáról, litológiai felépítéséről. Az elődök (Vendl A., Teleki G., Földvári A.) korábbi tanulmányai is meghatározó segítséget nyújtottak. Jelen lehettem a Retezi-lejtakna, a szüzvári altáró és a pátkai lejtakna nyitásainál. Az első telepítését a terület hidrotermális bontottsága, a MoS 2-pikkelyek nem kis gyakorisága, piriterek és hintések indokolták, különben csupán irodalmi analógiákra támaszkodhattunk. A lejtakna térképezése során mintegy 11-13 db mm-es vastagságú MoS 2-erecskét sikerült rögzíteni mintegy 0,1-0,2 % Mo eloszlással (Földváriné Vogl M.). Az erecskéken kívül a gránit szericites-kaolinosodott porfíros ortoklász repedései, hasadó lapjai mentén is gyakori MoS 2-kiválásokat követhettünk. Az ereszkéből déli irányban kihajtott harántvágat kontakt szaruszirtet és „diabázt" harántolt. A szaruszirt repedései mentén a gránit-anyakőzethez viszonyítva dúsabb MoS 2-kiválásokat észlelhettünk (tanszéki gyűjtemény). A szelvény - készítője megnevezése nélkül - a Jantsky-monográfiában található! A Retezi-lejtakna kihajtása előtt valamivel korábban indult Szűzváron, majd a Kőrakás-hegyen vágat, ill. lejtakna telepítése. A szűzvári vágatkihajtást a közeli horhosban észlelt malachitos-piriteskovás telérroncs, a terület geomorfológiája és litológiai vonatkozásai határozta meg. A vágat kezdetben fluoritot tárt fel. A galenitet helyenként napjainkban sem tisztázott epigén ólomsók (anglesit, cerusszit, piromorfit stb.) követték. Közülük „megnyugtató" módon csak a tanszékről származó piromorfit-kérdés mondható tisztázottnak (Erdélyi J.). A vágatból kb. 100-150 m-re (?) kihajtott oldalvágat kb. 20 m-nél egy vakakna mélyült, de már kívül esett a kompetenciámon, minthogy Szűzvár későbbi sorsa is. A bányavágat-jegyzökönyvben (Herman Ottó Múzeum adattára) számos, még publikálatlan vegyelemzési adattal találkozhatunk. A kőrakás-hegyi lejtakna a Földvári-féle aknában észlelt mineralógiai-érces jelenségek mélyebb szinti megkutatására irányult. A felszínen likacsos, érckioldásra utaló telérkvarc kibúvások , a kontakt palában sörl-fészkek. A Varga-hegyen ritkán fellelhető magnetit-hömpölyöket ritkaságuk miatt Tokody L. és Sztrókay K. meteoritvasnak is vélték, mindennemű mineralógiai vizsgálatok nélkül. Feltehetően inkább kontakt-szkarn-pneumatolitos képződmény lehet. Napjainkban a Varga-hegyet kőfejtő tárja fel, palás kőzeteinek repedéseiben több mm-es drávit, vagy
