Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

kifejlődéssel jelentkezett. A Kővágószőlősi Homokkő és a karbon hiánya miatt a kifejlődés leginkább a Villányi terület középső részére és annak környékére hasonlít, de az is lehet, hogy a felsőperm Kővágószőlősi Homokkő a Jakabhegyi Homokkő lerakódása előtti kiemelkedés idején lepusztult. A lelőhely szomszédságában, attól Ny-ra egy MÁFI térképező fúrásban miocénben talált 50 x 80 m-es érctest és harmadidőszaki környékének kutatása folyt, de újabb érctestet nem találtak. Itt kísérletképpen kipróbálták a földalatti perkolációt (kilúgzást, de kénsavval). Ez a kőzet gyenge áteresztő képessége miatt nem volt sikeres. Maga a jelenség viszont az infiltrációs (hidrogenetikus) ércelőfordulás lehetőségét alátámasztotta. A Mecsektől és a Mórágyi-hegységtől délre levő terület kutatása az előző időszakban elvégzett előkészítés után perspektivikus kutatófúrásokkal folytatódott. Ezek sok új földtani adatot hoztak a karbon, a kvarcporfír és az alsóperm elterjedéséről. A máriagyűdi fúrás harántolta a kréta alatti mezozoikumot és az alsópermet, valamint 2 feltolódási síkot a pikkelyes szerkezetből. A Boly-1 sz. fúrás a terület kréta rétegsorát tette teljesebbé. (Anyagvizsgálatát a Földtani Intézet végezte el.) Ezek a fúrások sem cáfolták meg azt a Vállalatnál kialakított véleményt, hogy a korábbi felfogással szemben a Villányi-hegység környékén nincs felső-perm, és így ércesedés sincs. Az érckutatás szempontjából lényeges eredményt hozott az itteni kutatás Mórágyi-hegységtől D-re és DK-re. Egy korábbi vállalati jelentésben az szerepelt, hogy az ún. Villány-Szalatnaki mélytöréstől keletre nem lehet perm. Ezt sem a belső bírálók (Barabásné Stuhl Ágnes, Szabó Imre), sem a szakmai vezetés nem fogadta el (bár cikkek is megjelentek róla). Ebben az időszakban az említett mélytöréstől keletre is folytatódott a kutatás és Máriakéméndtől, Nagykozártól a Dunáig nagy területen mecseki típusú alsó- és felsőpermet talált. A rétegsor permi része a lelőhelyi permhez hasonló (a Bodai Aleurolit hiányával) és érc, valamint érchez közeli urándúsulás jelentkezett ezen a MáriakéméndSomberek közötti vonulaton. A baj csak az, hogy az érc nagy mélységben van. Mindezek mellett megkezdődött a felkészülés a Mecsek körüli harmadidőszaki képződmények kutatására. Megemlítem, hogy a Vállalat Kutató-Mélyfúró Üzeme részt vett egy állami programban, amelyik a falvak vízellátását célozta. Ez a fúrási munkán kívül a hidrogeológia munkáját is igényelte. Egyébként itt jegyzem meg, hogy az üzem 1989-ig 1 59 darab fúrt kutat mélyített külső megrendelésre és ebben a munkában a hidrogeológia is részt vett. A kutak között hévízkutak is szerepeltek. 1986-89-ben ismét sor került légi geofizikai mérésekre - ezúttal a Mecsek környékén - most még érzékenyebb sokcsatornás műszerrel és helikopterrel. A munkát a bolgár uránkutatóktól rendeltük meg, akik a mérések számítógépes feldolgozását is elvégezték. Az érzékeny felméréstől egy kissé az infiltrációs lelőhelyek kutatásának a segítésére is számítottunk. Egyébként a repülés időszakában történt a csernobili tragédia, ami a mérések végzését nem zavarta meg. Bevezetésre került a neogénben lehetséges infiltrációs lelőhelyek kutatására az ún. komplex mélységi radiometrikus kutatás (KMRK), ami a Vállalatnál került kialakításra. Ennek lényege: általában 50 m-es sekélyfúrás a talajvízszint alá, furadékvizsgálattal, talpról magmintavétellel, komplex karotázzsal, hidrogeológiai és radiohidrogeológiai vizsgálattal, nyomdetektor füzérek elhelyezésével. A radon vízzel történő vándorlása a fúrástól távolabbi anomáliát is kimutathat. Ez a vizsgálat hálózatos formában történt. Geológiai munkáját Barabás András végezte. A kutatás a lelőhely Ny-i szélétől indulva a Mecsektől E-ra, majd D-re haladt és a Mórágyi-hegység D-i részénél ért véget, mert az uránkutatást 1989-ben be kellett fejezni. Az utolsó időben egy bátaszéki anomális terület részletesebb kutatása is megkezdődött földalatti perkolációra történő előkészítésként, de ez is félbeszakadt 1989ben. A fentiekben csak az egyes időszakok legjelentősebb kutatásairól emlékeztem meg. Az említetteken kívül még nagyon sokat fel kellett volna sorolnom, ha általános ismertetést tűztem volna ki célként. Ennek már eleve a terjedelem is ellene szólt. A lelőhelyen kívüli kutatások is - a lelőhelyihez hasonlóan - hozzájárultak az ország jobb földtani megismeréséhez, így munkánk része volt az ország földtani kutatásának. Az összehangolt részvétel érdekében kapcsolatban voltunk más földtani szervezetekkel. A Központi Földtani Hivatallal - különösen Fülöp József elnöksége idején - rendszeres és jó kapcsolatunk volt. Minden évben egyeztettük kutatási terveinket a KFH-val. A Magyar Állami Földtani Intézettel is rendszeres volt az együttműködés már 1957-től. Gyakran kötöttünk éves együttműködési megállapodást, vagy rendeltünk egymástól munkákat (geológiai értékelés, anyagvizsgálat, fúrás).