Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

rafia szerint a perm szempontjából az volt az eredmény, hogy a teljes perm rétegsor megtalálható (urán anomáliák nélkül). Ez a vélemény később revideálásra került, és a jelenlegi álláspont szerint csak alsóperm van. Megemlítem még azt, hogy ebben az időszakban kerültek alkalmazásra a külszíni fúrásoknál a gyémántkoronák és azt, hogy ekkor már általában 5 fúróberendezés külső megrendeléses munkán dolgozott. Az 1971-1975 években történt az, hogy az ötéves kutatási tervnek először csak az első két évét hagyta jóvá a Minisztérium, de azután a további 3 évet is jóváhagyta. A lelőhelyen kívüli kutatási területek előző szakaszban történt felfejlesztésének ipari eredménytelensége miatt a lelőhely kutatása visszakapta korábbi vezető szerepét. A lelőhelyen kívüli munkák közül megerősödött a kutatás prognosztikus-perspektivikus tanulmányokat készítő oldala. A balatonfői területen még voltak mélyfúrások, de az egész Balaton-felvidéki és környéki perm kutatása lényegében leállt. A kutatások súlypontja átkerült a Bükk-hegységre és főként Sopron környékére, sokféle kutatási módszer felhasználásával. A Sopron környéki területen az ún. központi kristályos területen a gyenge urános anomáliák mellett a ritkaföldfémek kutatása is folyt, a fertőrákosi palaszigetnek nevezett területen pedig az uránkutatáson volt a fő hangsúly. Ezeken a területeken fúrásos kutatás is volt. A ritkaföldfémes-tóriumos anomáliák a kristályos palákhoz kapcsolódtak, azon belül képeztek dúsabb szakaszokat. Az urános fertőrákosi anomália egy alapvetően apatitban jelentkező urán dúsulás volt, ami tektonikai zónákhoz és diaftorézist szenvedett csillámpala síkjaihoz kapcsolódott. Ehhez albitosodás és szulfidok megjelenése is kötődött. Az érc mennyisége ipari felhasználáshoz kevésnek bizonyult. A Bükk hegységben a korábbi évek kutatási eredményei alapján elsősorban a perm geológiai elővizsgálata és a bükkszentkereszti anomália kutatása folyt. Az utóbbi komplex kutatása (fúrásokkal együtt) egy középsőtriász kvarcporfírnak nevezett riolit és tufája nagyobb aktivitását és környékén egy foszfátos-urános-mangános-berilliumos kőzet jelenlétét mutatták ki, de ez utóbbi nem bizonyult műrevalónak. A Bükk hegységi (és egyéb E-magyarországi) perm fúrásokkal kiegészített földtani vizsgálata a következő időszak alaposabb kutatását készítette elő Szabó Imre vezetésével. Ebben az időszakban az ország déli határa mentén Kunbaja környékén is mélyítettünk fúrást az esetleges perm felkutatására, de a fúrás ebből a szempontból negatív eredménnyel járt. A fúrásoknál ekkor használták először a Wireline technológiát, amelynek legnagyobb újdonsága a köteles gyorsmagszedés volt. 1976-1980 között a lelőhelyen kívüli kutatás súlypontja Észak-Magyarországra került. Itt a perm (és karbon) ércesedésének vizsgálata folyt a Bükk hegységben, a Dél-Gömöri területen és a Tokajihegység északi, határközeli részén, Sátpraljaújhely környékén. A kutatási módszerek széles skáláját alkalmaztuk. Ezen belül sok fúrás lemélyítésére is sor került. Az Észak-Bükki perm kutatása hozta a legtöbb érckutatási eredményt. Itt uránszilikátos-uránoxidos ércnyomok voltak az alsó-permben, többször ipari érckoncentrációval. Genetikájában az elsődleges üledékes felhalmozódás után az áthalmozódásnak és az oxidációs zónának volt nagy szerepe. Emellett metaszomatikus szulfidos ólom-cink anomáliákat, ércnyomokat is kimutattak, ami a korábbi ismeretek szerint szintén teljesen ismeretlen volt a Bükk hegységben. A Dél-Gömöri és a Sátoraljaújhely körüli területeken a geofizikai vizsgálatok mellett számos fúrás mélyült, amelyek permet, karbont és kvarcporfírt mutattak ki ércesedés nélkül. A kevés publikáció miatt az itt felsorolt észak-magyarországi területek általános földtani eredményei váltak a legkevésbé közkinccsé a fontosabb kutatási területeink közül. Ezen kívül folytatódott a prognosztikus tanulmányok készítése. Először került alkalmazásra az ún. nyomdetektoros kutatási módszer. A Délkelet-Dunántúlon napirendre került a Mecsek hegységtől délre levő terület fúrásainak újraértékelése Barabásné Stuhl Ágnes munkájával, majd a kutatás új szakaszának irányításával. Új anyagvizsgálatokra is sor került. Ekkor mélyült a Gálosfa-1 sz. fúrás, ami a lelőhelytől 15 km-re északra a Kővágószőlősi Homokkő folytatását bizonyította nagy mélységben. Igaz, ez a fúrás meddő volt, de hát ez a lelőhelyen is előfordult. 1981-1985 között a lelőhelyen kívüli kutatás főként a DK-Dunántúlon történt. Egyéb területen a Tokaj-hegységi fúrásokat és a lelőhelytől távolabb északra az ún. vajtai területet lehet megemlíteni. Ez utóbbinál a Földtani Intézet fúrása mecseki típusú triász kőzeteket talált, ezért a MÉV is mélyített 2 kutatófúrást. Ércet nem találtak, mert csak alsóperm volt a területen, a Kővágószőlősi Homokkő hiányzott. A Jakabhegyi Homokkő és a középsőtriász (benne az anhidrit-gipsszel) a Mecsek-Villányi