Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

ezekkei kapcsolatban ásványtani feladatok is. A Mecsek hegységi, korábban alsó-, ma középsőtriászba sorolt anhidrites-gipszes rétegcsoportot már említettem. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy ez a rétegcsoport azután az egész Tiszai szerkezeti egységben általános elterjedésűnek bizonyult. A Bükkösd melletti miocén korú lignit kimutatását szintén már korábban említettem. Az elvégzett sokoldalú munka eredményeként nemcsak a vállalati feladatok teljesültek, hanem sok szakmai előadás és cikk is született a Ny-Mecsekről. Ezek nemcsak az ércesedésről szóltak, hanem az általános földtan más területeit is szolgálták. A földtani ismeretek közül azonban több eredmény nem került nyilvánosságra és ma is kéziratnak nevezett anyagként szunnyad. Említésre méltó még az is, hogy a MÉV jelenléte nagyon megnövelte a Dél-Dunántúlon dolgozó geológusok és technikusok számát, ezért helyi kezdeményezésre itt alakult meg a Magyarhoni Földtani Társulat első vidéki területi szakosztálya. Uránkutatás az ország területén A mecseki lelőhelyen kívüli kutatás 1953-tól - az 1954-55-ös kihagyás kivételével -, egészen 1989ig része volt a Bauxitkutató expedíció, majd a Vállalat tevékenységének. Ennek 1958-ig terjedő részét korábban már ismertettem, most további évekről lesz szó. Az országos uránkutatás színes, sokrétű szakmai munka volt. A kutatási módszerek széles skáláját alkalmaztuk a légi geofizikai mérésektől, a gamma és emanációs kutatástól, a különféle felszíni geofizikai és geológiai módszereken, kutató fúrásokon keresztül a kutatóaknákig és kutatótárókig. Egy időben még szeizmikus kutatást is végeztek geofizikusaink. A szükséges szeizmikus kutatások nagyobb részét és egyes geoelektromos méréseket a Geofizikai Intézet végzett el a vállalati kutatás részére. Már az említett kutatási módszerekből is látható, hogy az egyszerűbb felszíni, bányarevíziós és revíziós karotázsos „anomáliakutatás" mellett egyre nagyobb szerephez jutott a földtani meggondolásokon, következtetéseken alapuló perspektivikus kutatás. A sok területen elvégzett sokféle kutatási munkának a rövid ismertetése is nagy terjedelmű lenne, ezért csak a kutatási hitelkeret megadásának ötéves szakaszaira vonatkozóan említem a jelentősebb munkákat. 1959- 60-ban az előző szakasz folytatásaként a lelőhelyen kívüli területen a Balaton-felvidéki perm kutatása volt a legjelentősebb. 1959-ben egy korábbi anomália megkutatására Badacsony őrsön táró készült és fúrások mélyültek a környékén. 1960- ban nagyon megnőtt a Balaton-felvidéki fúrások mennyisége és a kutatás átterjedt a Velenceihegységre és környékére is. Az ajkai bányarevízió befejezéseként egy nagyobb tömegű válogatott radioaktív szén minta elégetésével technológiai minta készült az uránkinyerés vizsgálatára. Ezeken kívül még sokfelé folyt kutatás amelyek közül csak a Ny-i határvidék idős kőzeteinek vizsgálatát említem. Ekkor már az 1959-ben készített 1959-65-ös perspektivikus szakmai terv szerint folytak a munkák. 1959-re befejeződött a pécselyi anomália kutatása. Itt egy középsőtriász korú, foszfáttartalmú (apatit), bitumenes mészkő tartalmazza az uránt, de csak 0,01 %-os koncentrációban és kis kiterjedésben, ezért nincs ipari jelentősége. Ennek a képződménynek a nagy területre vonatkozó elterjedését a 60-as évek elején és végén tovább vizsgálták. Altalános földtani szempontból meg kell említeni, hogy ezeknek a kutatásoknak eredményeként különítették el később a Vászolyi Formációt, mint litosztratigráfiai egységet. Ugyancsak befejeződött 1959-re a nagykovácsi tóriumos-ritkaföldfémes anomália kutatása. Erről Wéber Béla - aki a kutatás hosszabb szakaszát vezette - írt később (1962) szakmai ismertető cikket. A képződmény ásványtani vizsgálata megszakításokkal még ezután is folytatódott. Az érdekes eredmények ellenére ezt a kutatást abba kellett hagyni, mert tóriumra nem volt igény. A 60-as évek elején a Litér-Lovas környéki perm uránkutatása volt intenzívebb, de a Badacsonyörs-Salföld környéki fúrásos uránkutatás is folytatódott. A Köveskál-2. fúrás jelentős urándúsulást mutatott. Elkészült a Balaton-felvidéki perm képződményeinek első palynológiai vizsgálata is. 1962-ben elkezdődött a Balaton-felvidék-Balatonfői perm összefoglaló jelentésének készítése. Ekkortájt és ezután ezeket a kutatásokat Majoros György vezette, aki a kutatások földtani eredményeiről doktori disszertációt és korszerű felfogású szakcikkeket írt. 1963-66 között átmenetileg szüneteltek ezek a kutatások, de azután ismét intenzíven folytak.