Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

4. ábra: A nyugat-mecseki uránlelőhelyen lemélyített fúrások mennyisége (fm) évenként 1954-1989 között Wéber B. szerint. Megkezdődött a radiohidrogeológiai kutatás is, először a Balaton-felvidéken és a Bakonyban. A módszert szakirodalom alapján a laboratóriumok bevonásával dolgoztuk ki. Németh László vezetésével került alkalmazásra, aki ezután egy ideig vezető személyisége lett minden hidrogeológiai munkának. Távozása után a radiohidrogeológiai kutatást Elsholtz László vette át, a többi hidrogeológiai feladatot főként Koch László vezetésével látták el. Tulajdonképpen 1957-ben indult a Nyugat-Mecsektől a Dráváig terjedő területen a hidrogeológiai viszonyoknak és a víz urántartalmának rendszeres vizsgálata a bányászat hatásainak ellenőrzésére. Ez a környezetvédelmi célú feladat később a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal közös program lett. Elkezdődött a korábban már említett új összefoglaló földtani jelentés készítése is. Először csak az 1956 végéig terjedő időszakról szólt volna, de a nagyon felgyorsult kutatások sok új eredményének felhasználási szándéka miatt az 1959. január 1-i dátum szerepel a jelentésen. Végül 1959-ben készült el. 1958-ban sok fontos változás történt. A földtani kutatás nagyobb része továbbra is a lelőhelyen volt, de a fúrási folyóméterek mennyisége csökkenni kezdett. Ennek főként az volt az oka, hogy az Eszak-Szőlősi területen a felmagasodó Jakab-hegyet is át kellett fúrni a produktív összlet eléréséhez, de más területeken is egyre nőtt a fúrások hossza, ami nagyon megnövelte a fúrások átlagos mélységét. Ez lelassította az előrehaladási sebességet, viszont a berendezések száma nem nőtt, sőt csökkenni kezdett. A nyugati területen, Bükkösd felé (korábban Távoli körzet) 1958-ban lemélyített néhány fúrás alig talált ércet, de átfúrt miocén lignitet, és ezek a fúrások mutatták ki először a Mecsek hegységi (akkor alsó-, ma középsőtriásznak minősített) anhidrites-gipszes rétegeket. Tovább nyugatra a gyűrűfűi kvarcporfírnak és környékének kutatása kezdődött el (főként emanációs kutatás és földtani térképezés). 1958-ra a geofizika irányításával kialakították nálunk is a fizikai ércválogatás, dúsítás módját, a csillemérést és az ércosztályozást, ami 1958-ban már működő rendszerré vált. Az I. és II. üzemben 1957-58-ban megkezdődött az érctermelés, először csak készletre, majd 1958-ban elindultak az első ércszállítmányok a Szovjetunióba. Ez osztályozással javított minőségű érc volt. Az Ércdúsító Üzem felépítése után a maradék szegényebb ércet is feldolgozták. 1964-től csak vegyileg is feldolgozott koncentrátumot exportáltak. A lelőhelyen kívüli területeken is folytatódott a kutatás. Bányarevízió volt Tatabányán, valamint a recski és gyöngyösoroszi ércbányában. A felszínen a feladattól függően a kutatási módszerek sok fajtáját alkalmazták. Volt gyalogos és autós gammakutatás, emanációs mérés, radiohidrogeológia, földtani térképezés, kutatóárok, kutatóakna, kutatóvágat, mélyfúrás. A következő években jelentősen lecsökkent a kutatóakna és kutatóvágat kihajtás. Helyettük is inkább a kutatófúrást alkalmaztak. Területileg a Balaton-felvidéken, Bakonyban, Mátrában, Upponyi-hegységben, Zemplénihegységben és Nagykovácsiban folyt a munka (5. ábra).