Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

1955-1957 A kutatás és bányászat gyors fejlődése Ezek az évek az átalakulás és gyors fejlődés évei voltak. A geológiát - geofizikát érintő szervezeti változás 1955 második felében csak az volt, hogy a főgeológus és a földtani szervezet nemcsak az igazgatónak (korábban vezetőnek), hanem a bányász főmérnöknek is alá lett rendelve. Egyre jobban szaporodtak a bányászati (beruházási) munkák. Minden földtani tevékenység, az összes geológus, geofizikus, hidrogeológus, geodéta, fúrás, a vegyi és radiometrikus laboratórium (műszerjavítás is) a Geológiai Osztályhoz tartozott. A gyors fejlődés főleg a bányászatnál jelentkezett. A bányamunkák egy része még a földtani kutatás céljait szolgálta, de már megindultak a bányászati beruházási munkák is. Mindezek Szőlős-délen és a Bakonya-Tótvár körzetben folytak. Ezekhez és a folytatódó geológiai kutatásokhoz egyre nagyobb kiszolgáló és adminisztratív létszám kellett. A földtani vonalon gyorsan nőtt a ZIF fúróberendezések száma. Megjött az első két ZIF 1200-as, valamint két gépkocsira szerelt SZBU 150-es berendezés is. A fúrási részleget G. N. Bikovszkij vezette, de a Geológiai Osztályhoz tartozott (3. ábra). A kutatás területén nagyon megnőtt a szakaszos résminta-vételek száma, elsősorban az előbb említett Szőlős-dél és a Bakonya-Tótvár körletben. Ennek célja az uránkoncentráció megállapítása, valamint a radioaktív felmérés és a résminta szakaszokon kémiailag meghatározott urántartalom összehangolása volt, bár ez utóbbiból csak közelítő eredményeket vártak. A kutatási eredményeket látva geológiai összefoglaló jelentés nélkül már elhatározták Szőlősdélen és Bakonyán egy-egy 120 m-es mélységű, 200 ezer tonna érc és a hozzá tartozó meddő kiszállítására alkalmas szállítóakna mélyítését. Ezek közül előbb a szőlősi készült el. A szőlősiből lett az I. üzem, a Bakonyaiból a IL üzem. Az észak és kelet szőlősi terület kutatása háttérbe szorult, csak 1957-ben folytatódott. Jelentős feladat volt az általános létszámnövekedés mellett a szovjet szakemberektől átvenni a munkát minden területen. Különösen geológusgeofizikus vonalon volt ez nagy feladat, mert ezeken a területeken a magyar szakmabelieket a technikusok képviselték. Egyébként ezekben a szakmákban a technikusok egy része is a Szovjetunióból jött. Az 1955 második felében felvett Tőzsér Ottó és Cirfusz Imre volt egyetemet járt geológus. Magyar geofizikus Müller Pál (később vállalati főgeofizikus majd a Geofizikai Intézet igazgatója) és Bujtor Béla (később a II. üzem vezető geofizikusa, majd üzemvezetője) volt. 3. ábra: ZIF 1200-as berendezés. Magam úgy kerültem kapcsolatba az Expedícióval, hogy 1952. szeptemberétől a mecseki perm földtana volt az aspiránsi témám. A terepmunkát 1953 és 1954 nyarán végeztem, az évek többi részén anyagvizsgálatokon dolgoztam. Az időpontot tekintve bizonytalan emlékeim szerint 1954 vagy 1955 tavaszán geológiai térképezést vezető N. V. Hahonyina és a főgeológus F. N. Glinszkih felkerestek Budapesten, akiknek elmondtam addigi szakmai eredményeimet. A témám miatt érthető volt, hogy 1955 végén a minisztériumban fel-