Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

E feladatok megoldására az ELGI a MÉV megbízásából 1981-82-ben geofizikai méréseket végzett a Balaton-felvidéken, a Balaton-partján Zánkától Balatonfüredig húzódó - kb. 8 km széles sávra és a Tihanyi-félszigetre kiterjedő - területén. A kutatás célja a terület földtani-geofizikai vizsgálata volt, különös tekintettel a perm időszaki törmelékes összlet elterjedésére, szerkezeti és települési viszonyainak tisztázására, valamint a Balatonfelvidék komplex geofizikai kutatási módszertanának kidolgozása, a különböző geofizikai módszerek hatékonyságának vizsgálata, az eredményes mérési technológia és mérési paraméterek meghatározása. A területen graviméteres, geoelektromos VESZ, MFS és szeizmikus reflexiós méréseket végeztek. A mérések értelmezéséhez az 1980-ban végzett geoelektromos MTS-MFS méréseket is felhasználták. A geofizikai mérésekről 1982-ben összefoglaló jelentés készült (J-2062), de semmilyen további kutatási munka ezt már nem követhette, kivéve a már említett Balatonmária-1. sz. fúrás lemélyítését 198687-ben. Összefoglalás A mecseki lelőhelyen kívüli legnagyobb volumenű kutatómunkák a Dunántúli-középhegység permi képződményeihez kapcsolódva valósultak meg. A kutatási munkák már 1955-ben megkezdődtek és több szakaszban történtek. A legutóbbi kutatófúrás 1987-ben mélyült (Balatonmária-1.). Kutatási területek: Balatonfelvidék (Észak és Dél-permi terület) és környezete É-i Bakony Balatonberény-Balatonmáriafürdő Velencei-hegység déli előtere. A kutatások irányítására 1956-1966 között egy kihelyezett kutatócsoport működött Balatonfüreden. A munka kezdetén 1:10 000 méretarányú térképezés történt radiometriai méréssel egybekötve a perm felszíni kibúvásai terültén, nagyszámú kutatások és kutatóakna mélyítésével. A permi képződmények feltárására az ércindikációk kutatására nagyszámú érckutató, rétegtani és szerkezetkutató fúrást mélyítettünk. A földtani kutatási munkákkal párhuzamosan, gyakran a mélykutatásokat megelőzően jelentős volumenű geoelektromos, geomágneses, szeizmikus kutatás történt, számos geofizikai ellenőrző fúrás lemélyítésével. A fenti munkákkal számos jelentős uránérc-indikációt, radiometriai anomáliát mutattunk ki szürke és zöld pirites homokkövekhez kapcsolódóan. Mindemellett azonban iparilag hasznosítható ércelőfordulást nem sikerült találnunk. Összességében két típusú ércesedést ismertünk meg. • A badacsonyörsi típus pirites, szürke, kovás homokkőhöz kapcsolódó urán-oxidos jellegű, ahol a legnagyobb U-koncentrációk a néhány 0,1%-ot is meghaladták. • A literi típusban zöld, szenesedért, növénymaradványos, agyagos homokkőhöz kapcsolódott az Uindikáció. A fő uránásvány itt is urán-oxid volt. Ebben a típusban az U-felhalmozódás kisebb mértékű volt, csupán néhány ezred %-os. Az ércindikációk kibúvási területén szulfátos, arzenátos másodlagos U-ásványok is előfordulnak. A Dunántúli-középhegység permi képződményeinek kutatása alapvető rétegtani, szerkezeti ismereteket nyújtott a paleozoós képződmények ismeretéhez. E munkák eredményeképpen kerülhetett sor úgy a perm előtti paleozoikum, mint a permi és jelentős részben az alsó- és középső-triász rétegsorok mai korszerű litosztratigráfiájának kialakítására. Az uránkutatás eredményeit felhasználva kerülhetett sor a Dunántúli-középhegység paleozoikumának monografikus jellegű feldolgozására (Majoros György: A Dunántúli-középhegység paleozoikumának földtana; Pécs, 1984. MÉV Adattár J-3412), aminek csak egyes részletei lettek eddig publikálva.