Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

1960-ban kezdődött el a Balaton-felvidéki perm részletesebb és új szemléletű üledékföldtani vizsgálata. Kidolgoztuk (Majoros György és munkatársai) a kontinentális permi kifejlődések üledékföldtani-fácies dokumentálási rendszerét, melyet a mecseki lelőhely permi képződményeinek leírására is átvettek, és mindvégig alkalmaztak is. Az ásvány-kőzettani kutatások is új lendületet vettek. Itt került sor elsőként a permi képződmények spóra-pollen vizsgálatára (Stuhl Á.), a badacsonyörsi uránércesedés lehetőségeinkhez mért kezdeti ásvány-kőzettani vizsgálatára (Majoros Gy.). Az 196l-es év főleg a Liter környéki permi képződmények kutatásával telt el. A Liter környékén az előző évben megismert szürke, urántartalmú rétegek kutatására mintegy 40 db SzBU sekélyfúrás mélyítése történt előre kitűzött profilok mentén (literi profilfúrások). A kutatás kiterjedt a literi előfordulással szomszédos területekre is: így a Vörösberénytől Balatonfűzfőig terjedő, nagyrészt fedett területre, valamint a Sóly-Királyszentistván közötti permi területre, mely a literi perm közvetlen folytatása. Bevontuk a kutatásban a Szentkirályszabadja környékén lévő permi területeket is. Ezeken a területeken 1: 10 000 méretarányú földtani térképezés történt. A földtani felvétellel egy időben térképező sekélyfúrások és mélyfúrások is mélyültek (szentkirály szabadj ai fúrások, sólyi fúrások, litéri-3, 4, 5, 6, 7. sz. fúrás, balatonfűzfői fúrások). A sólyi és a szentkirályszabadjai területen emanométeres felvétel is készült, mely lényegesebb anomáliát nem eredményezett. Ugyancsak e területrészeken a permet takaró pannon üledékek vastagságának és a perm mélyszerkezetének megállapítására a VIII. sz. kutatócsoport geoelektromos méréseket végzett. A literi diabázon geomágneses felvétel készült ebben az évben. Ugyanebben az évben az Iszkaszentgyörgy mellett lévő Iszka-hegy D-i előterének alsó-triász képződményeiről 1:10 000 földtani térkép készült. A térképezés célja egy későbbiekben telepítendő perm kutató mélyfúrás előkészítése volt. A szentkirályszabadjai és a fűzfői térképek elkészítése után a Füle környéki karbon előfordulásokon reambulációs földtani térképezést végeztünk. Az 1962-es év a permi összefoglaló jelentés készítésének jegyében telt el, de ebben az évben is jelentős terepi munkát végzett a csoport. Az E-i perm területen 1:10 000 méretarányú reambulációs felvétel készült a permi kutatás eddigi eredményeinek felhasználásával. A D-i perm előfordulás elfedett Ny-i folytatásának kutatása céljából a Tapolcai-medence bazalttufáinak zárványait vizsgáltuk, különös tekintettel a perm és perm előtti képződmények zárványaira. Ugyancsak a Tapolcai-medencében a nyári hónapokban geoelektromos méréseket végzett a VIII. sz. kutatócsoport. A mérések célja a harmadidőszaki képződmények vastagsági viszonyainak és az alaphegység szerkezetének megismerése volt (J-0073, J-0076). Ennek a szakasznak összesített eredményei: Az északi permi területen mutatkozó anomáliák néhányszor tíz méter nagyságú zöld homokkő-összletekben mutatkoztak. Az urántartalom általában 0,01-0,02%, maximálisan 0,03-0,05% volt. Az előfordulás igen szeszélyes, lencsés kifejlődése és az alacsony koncentrációk a továbbkutatást ezen a területen nem indokolták. A déli területen Badacsonyörs-Salföld környékén felszíni kibúvásban mutatkozott uránindikáció, mely Badacsonyörsnél táróval is meg volt kutatva. Az így feltárt érctest mindössze egy 20-30 m átmérőjű lencse volt, melyben az átlagos U-tartalom elérte a 0,1%-ot. A többi felszíni anomáliák 30-50 gamma intenzitásúak voltak. Az érctest környékén lemélyített mintegy 30 db fúrás azonban teljesen meddő volt, ezért a kutatás ebben a térségben nem folytatódott tovább. A távolabb lemélyült fúrások (Br-l/a, Kö-2., Kö-5.) Balatonrendes környékén 30-50 gammás anomáliát mutattak (egyik mintában 0,02% U-tartalom), majd a később (1962) mélyült Köveskál-2. fúrásban 170 gamma anomália volt, jelezvén ezen területek behatóbb kutatásának szükségességét is. A permi kutatások 1961 és 1982 között A permi kutatások második szakaszának munkái lényegében a Köveskál-2. sz. fúrás lemélyítésével kezdődtek, és ez adta a Tapolcai medencére és környezetére kiterjedő kutatások egyik indokát. 1961-ben a Zánka és Kővágóörs közötti permi boltozat ENy-i szárnyán mélyült Köveskál-2. sz. fúrás, melynek célja a kevéssé kutatott területrész feltárása volt. A permi pirites homokkövekben és konglomerátumban (szürke redoxfácies) a gammaszelvényezés anomális szakaszokat mutatott ki.