Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
mikroplankton (algák) kissé nagyobb példányszámban került elő: biztos a Crassosphaera és Tytthodiscus jelenléte, valószínű a Spheripollenites, Monosulcites, Eucommiidites előfordulása. A gyér faj- és példányszám és az Úrkúton domináns Classopollis faj már említett, feltűnő hiánya partoktól távoli üledékképződést jelez. A szerves szén (C org ) mennyiségét Vető I. vizsgálta (1998) az Eplény 2. és 64. sz. fúrásokban lévő radiolariás agyag-agyagmárgában, és 0,5-1,5% mennyiséget talált. Foszfor és ritkaföldfémek A bánya területén az oxidos ércet kísérő agyagokban és a karbonátos Mn-érc környezetében is előfordultak világos sárgás-halványbarna sávos, porózus vagy kemény lencsék, zsinórok, lapos gumók. Az 1954-55-ben gyűjtött mintáim kémiai vizsgálata meglepő eredményt adott: számottevő mennyiségben sem Ca, sem C0 2 , sem Si, sem Mn nem volt jelen a kőzetekben. Az ismételt elemzések, melyek szintén a Magyar Állami Földtani Intézetben készültek 1958-ban, az alábbi, még meglepőbb eredményt adták: E/18, minta P 2 0 5 = 32,10% E/20, minta P 2 0 5 = 25,83% E/22, minta P 2 0 5 = 30,93%. Az Eplény Ny., 5. ereszke VII. szinti vágat 15., 58. ill. 76. méteréből vett minták kiugróan nagy foszfortartalmát hordozó ásvány meghatározása röntgenvizsgálattal történt, ezt Nagy né Melles Margit végezte el. Nagy Károly az üledékkőzettani laboratórium akkori vezetője az egyik mintában fluorapatit jelenlétét állapította meg. Ezek az eredmények publikálásra is kerültek (Sz. Drubina M., 1959). A továbbiakban Grasselly Gy. (1968), infravörös spektroszkóppal vizsgálva az eplényi lelőhely mintáit, azokból dahllit jelenlétét mutatta ki, vagyis kevés fluort tartalmazó karbonáthidroxilapatitot. Szabó Z. (2000, p. 568) szerint: „a nagy P-tartalmú sávokat és gumókat az eplényi primer Mnösszletből is sikerült kimutatni (1966)". A foszfor mennyisége a mangánérc minőségét károsan befolyásolja, így a P eloszlását természetesen főleg (sőt kizárólag) az úrkúti bányában tanulmányozták (Kovács Z., 1970), hogy megfelelő keveréssel (kis P-tartalmú érchez adagolva a foszfordúsabb anyagot) egyenletesen alacsony legyen a termeivény P-tartalma. A foszforitos sávok vizsgálata vezetett a ritkaföldfémek (RFF) mennyiségének vizsgálatához. Szabó Z. (2000, p. 570) beszámolt az eplényi vizsgálatokról, ehhez 25 típusmintát gyűjtöttek. A foszforitos sávok és gumók általában század %-ban tartalmaztak RFF-et, a karbonátos ércben ugyanennyi mutatkozott, a sárga agyagban ezred-század % között változott az Y koncentrációja. Egyes mintákban 0,1-0,3% RFF-oxid tartalom mutatkozott, sőt olyan (válogatott) mintát is nyertek, melyben 1,375% RFF volt kimutatható. Az idézett munka 111/41 táblázatában Eplény átlagadatai az alábbiak: La 106,1, Ce 360,7, Na 102,5, Sm 22,7, Eu 4,16, Tb 3,0, Tm 3,4, Yb 9,4, Lu 1,29 ppm mennyiségben mutatkozott. A nyomelemek átlaga (ppm-ben) a következő: Ba 26,5, Sr 3432, Co 111, Cu 58, Ni 108, Pb 57, Sc 15,7, Cr 72, As 105, Hf 3,5, Th 10, U 5,4, Rb 64. Szabó Z. (2000, p. 570) összefoglalva az eredményeket, kiemeli, hogy a RFF-tartalom a mangánérctelep fekühöz közeli rétegeiben dúsul, ám a bakonyi mangánércekben a RFF-tartalom nem képvisel ipari értéket. A genetikai elgondolások változása A legkorábbi időkben, mivel a megismert érckibúvások fiatalabb fedőrétegek alatt jelentek meg, a közismert sekélyvízi-mocsári származtatás volt kézenfekvő. Ez az elmélet igen hosszú időn át tartotta magát, s a köztudatba erősen beleivódva, vissza-visszatért. Mivel a bauxit is hasonlóan (idős fekün, fiatalabb fedő alatt) mutatkozott, a két ércfajta heteropikus fácies volta is plauzibilis volt. A további bányászati és fúrásos - feltárások adatai nyomán az addigi elmélet egyre tarthatatlanabbá vált és 1951-től a Vadász E. megfogalmazása szerinti tengeri, vegyi kiválású, hideg áramlatokhoz köthető származtatás vált elfogadottá. Újabb problémát jelentett az ekkor már feltárt, de fel nem ismert
