Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története
permi (Bári formáció), alsó-permi Kásói, valamint a karbon (Kistoronyai formáció) litológiai jellemzőit azonosítottuk. A Simonhegyi formációt bizonyítani nem sikerült, a metariolitok kétszinti közbetelepülései Fülöp (1994) szerint a Kásói illetve a Kistoronyai formációba tartoznak. A rétegsor tektonizáltsága azzal is kitűnik, hogy a perm-karbon képződmények fölötti vulkáni tufás sorozat a 1190 méterben újból megismétlődik. A fúrások kőzeteit Ravaszné Baranyai L. és Fazekas V. vizsgálta. Az általános prognosztikus fúrásként geofizikai gravimetrikus, mágneses anomáliákon a Karos K-2 számú fúrásban (1980-81) a miocén szarmata és torton rétegeit tártuk fel, valamint a Vajdácska V-2 számú fúrásban (1981) a felszín közelében, 72 méterre erősen szulfidásványos, porfiros riolitot fúrtunk. Az 1981-ben mélyített fúrásból 1000 l/perc 40 °C-os feltörő melegvizet kaptunk (11. ábra). A Karos 2. sz. fúrás (1981) 750 méterében a felső rész erősen hidrotermásan bontott vulkáni tufái és vulkanitjai alatt 360 métertől 381 méterig világos vörös, szürke mészkő tektonikusán közbetelepült, valószínűleg triász mészkő, alatta sötétebb, szürke tufitos agyag, fekete szenes csíkokat tartalmazó agyag és tufás homokkő következik. A rétegsor szulfidos ásványosodását a karotázs sp. anomáliái jelzik úgy a vulkánitokban, mint a mélyebb rétegekben. Határozott szulfidásványos szakaszokat találunk 610,2-610,6 m-ig, 623,5-623,9 m-ig és 702,5 m-ben, főleg pirit, kalkopirit, szfalerit és 1-2 cm vastag galenit-erecskék formájában kalcitosodással együtt hidrotermás tevékenység eredményeként. Ezekkel a munkálatokkal a MÉV részéről az észak-magyarországi perm prognosztikus kutatások befejeződtek, további perspektívák nélkül. Irodalom Balogh K. (1964): A Bükkhegység földtani képződményei. MÁFI Évkönyve, 48, 245-719. Barabás A. (1957): Jelentés a Bükk-hegységben 1956. évben végzett radiológiai kutatásokról. Kézirat, MÉV. Barabás A. (1997). A hazai uránkutatás, uránbányászat és a geológia. Földtani Kutatás, 34/3, 4-11. B. Varrók K. (1974): Metaszomatikus ércesedés nyomai a Bükk-hegység északi részén. MAFI Évi Jelentés az 1972. évről, 49-53. Csáki F. (1973): Összefoglaló jelentés a bükkszentkereszti kutatásból. Kézirat, MÉV. Elsholtz L. (1973): Összefoglaló jelentés az 1968-69-70. évi kutatásokról az Uppony-hegységben (07 téma). Kézirat, MÉV. Elsholtz L. (1980). Összefoglaló jelentés a Bükk-hegységben 1976-77-78-ban végzett hidrogeológiai kutatásokról. Kézirat, MÉV. Elsholtz L., Selmecziné Antal P. & Selmeczi B. (1974): Kingit előfordulás Magyarországon, a kingit derivatogramja. Földtani Közlöny, 104, 328-335. Fülöp J. (1994): Magyarország geológiája. Paleozoikum II. Akadémiai Kiadó, Budapest. Gerzson I. (1981): Összefoglaló jelentés a Bükk-hegységi permi képződmények 1974-1980 közötti földtani kutatásáról (Geofizika). Kézirat, MÉV. Kubovics, I., Nagy, B., Nagy-Balogh, J. & Puskás, Z. (1989): Beryllium and some other rare element contents of acid volcanics (tuffs) and metamorphites in Hungary. Acta Geologica Hungarica, 21,219-231. Lengyel S. (1959): Összefoglaló jelentés az 1957-58. évi Nekézseny-Dédestapolcsány térségében végzett hasadóanyag-kutatásról. Kézirat, MÉV. Majoros Gy. (1997): A mecseki lelőhelyen kívüli uránkutatás Magyarországon. Földtani Kutatás, 34/3, 15-18. Pantó G. (1951): Az eruptivumok földtani helyzete Diósgyőr és Bükkszentkereszt között. Földtani Közlöny, 81, 137-143. Pantó G. (1961): Mezozoós magmatizmus Magyarországon. MÁFI Évkönyve, 49, 785-799. Schréter Z. (1959): A Bükkhegység tengeri eredetű permi képződményei. Földtani Közlöny, 89, 364373.
