Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
Eplény területén a Várpalotai Földtani Kutató és Mélyfúró Vállalat végezte a fúrásos kutatást. Technikusai Koós Béla és Balogh Miklós voltak, akik a fúrások napi földtani szolgálatát ellátták, az adminisztrációt végezték és a dokumentációt összeállították. A fúrómagok leírását és korbesorolását, valamint további kőzettani vizsgálatát magam végeztem hosszú időn át. A fúrási szelvények tudományos feldolgozásának eredményeit 1962-ben publikáltam. Meg kell említenem, hogy a kutatófúrások és a perspektivikus területeket feltáró mélyfúrások jó részének feldolgozásában - a terepi munkától kezdve az anyagfeldolgozásig és értékelésig - éveken át részem volt, noha egyéb munkákkal az Intézet Kiadvány-szerkesztőségének vezetőjeként bőven el voltam látva. A jura rétegek kutatásába 1955-től Konda József (a Földtani Intézet későbbi igazgatója) is bekapcsolódott. Eplény, Lókút és Olaszfalu környékén számos kutatóaknát és -árkot készíttetve, részletesen tanulmányozta a hézagos jura rétegsorokat és vitte előre az üledékföldtani megismerést (Konda J., 1965, 1969, 1970). A feltáró munkák során gyűjtött rendkívül nagy példányszámú Ammonites faunát Géczy Barnabás vizsgálta végig és a szintjelző makrofauna alapján a mangánérces rétegcsoportot 1968-ban a toarci emelet legalsó szakaszába (Dactylioceras tennuicostatum zóna), majd 1974-ben a Dactyüoceras falciferum zónába helyezte. A faunavizsgálatok később az egész Középhegységet átfogva elvezettek az őslénytan és a lemeztektonika összefüggéseinek elemzéséhez (Géczy B., 1974). A bánya működése (1935-1975) A föld alatti munkálatok 1935-39. között egyenletesen folytak. A zsellérből lett bányászok helyébe 1938-ban már szakképzett bányászok léptek (28 fő). Az eleinte 10 órás munkaidő is ekkor csökkent 8 órára. A bánya is korszerűbbé vált: a 30 kV-os távvezetékről kapott áramot a gépek, berendezések működtetésére; elkészült a bányavezető lakása, irodával és vendégszobával. 1937/38-ban kompresszor üzembe helyezésével megkezdődhetett a sűrített levegővel való fúrás. A Géza-lejtakna vitláját villamos árammal működtették (kézi erő helyett); 1940-ben szivattyútelep készült a bányavizek kiemelésére és a bánya vasúti rakodója is elkészült, ezzel megszűnt az érc költséges, hosszadalmas szállítása a MÁV eplényi állomására. 1942-ben a bánya műszaki irányítását Pantó Endre bányamérnök vette át. A bányaművelés ez időben dőlésirányú pillérfejtéssel folyt, viszonylag gyenge robbantásokkal és csákányozással. Sok problémát okozott az érctelep gyakori vastagság-változása és a fekü egyenetlenségei miatt meredekre váltó telepdőlés. A szállítás is ekkor még körülményes volt. Az új, könnyített megoldást a fejtési és szállítási nehézségekre a beható táró és az ebből induló I. főereszke elkészülése jelentette. A kézi helyett gépi erővel való szállítás így megoldhatóvá vált és megkezdődött a fejtőkalapáccsal való jövesztés is. Az eddig telepben hajtott, költségesen fenntartható szállító vágatokat a feküben képezték ki - megtakarítva az állandó, kényszerű ácsolat-fenntartó munkákat. 1943 óta a Böhler típusú fejtőkalapácsokat használták a fejtésekben. Mivel a háborús szállítási nehézségek miatt csökkent a termelés, ércfejtés helyett a szállító utak (szállító alagút, beható táró) kihajtását folytatták. 1944-től a termelt érc már nem jutott el Ózdra, a vasútra feladott szállítmányok egy részét bombatámadás érte, más részüket visszairányították Eplényre. Az év végén a hadiüzemmé minősített bánya katonai parancsnoksága a termelés korlátozását rendelte el, így havonta 12-16 napot, majd csak 8-at dolgoztak. 1945. január 4-től az üzem teljes leállítását adták parancsba, majd a harcok közeledtével az üzem leszerelését, a gépek és anyagok Győrbe való szállítását rendelték el. Az üzemvezető ennek nem tett eleget. A szovjet hadsereg csapatai 1945. március 23-án átvonultak Eplényen anélkül, hogy az üzemet bármi kár érte volna. A háború után az 1946-47. években már újra elérték az 1938. évi termelés másfélszeresét. Az 1946-48 közötti időben azonban nagy készletek halmozódtak fel a bányánál, mivel a MÁV a háborús károk miatt nem tudta elszállítani az ércet. 1948-ban a beható táró keresztvágataiban 1,8-2 m vastagságú ércet tártak fel. Minősége maximálisan jó volt (Mn 34%, Fe 9%). 1949-ben bevezették a sűrített levegős rázócsúszdák használatát, nőtt a villanyáram-igény, telefonállomás létesült, bányászmosdó épült és a község Népboltot kapott.
