Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Zelenka Tibor és-Szebényi Géza: A Recsk mélyszinti színesfémérc-lelőhely földtani kutatástörténete

5. fotó: Az épülő I. akna 1971-ben. 6. fotó: Bányabeli fúrás Diamec 250E fúrógéppel. 7. fotó: Magminta konténer a bányában. 8. fotó: Külszíni mintafeldolgozó helyiség. Az 1986-ig több, mint 550 db, 87,5 km hosszú fúrási anyag földtani dokumentálását a recski földtani szolgálat végezte. A minták védelmét szállítás közben speciális fúrómag- és résminta konténerek szolgálták (7. fotó) (Baksa Cs. et al., 1980). Az elsődleges földtani dokumentáció a külszíni mintafeldolgozó helyiségben történt (8. fotó) adatlapos rendszerrel (Földessy J., 1979). A sorozatelemzések fő módszere az atomabszorpciós, polarográfíás és a tűzi elemzés volt. E munkák folyamán hidrogeológiai, bányageofizikai, kőzetmechanikai és ércdúsítási adatgyűjtésre és kiértékelésekre, valamint nagy volumenű ásvány-kőzettani anyagvizsgálatra is sor került. A geostatisztikai módszereket mind a rézporfiros (Fodor B. et al., 1988), mind pedig a szkarnos rezes és rezes-cinkes mintaterületekre (Fodor B. et al., 1987) kipróbáltuk, melyek eredményeit felhasználták a kontúrozás intra- és extrapolálási műveleteinél, és a készletszámításban is. A bányabeli kutatások első éveiben a -700 m szinten többszáz méter feltáró vágattal és több tízezer méter kutatófúrással harántolták a porfiros réz-molibdén érceket (9. fotó).