Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Zelenka Tibor és-Szebényi Géza: A Recsk mélyszinti színesfémérc-lelőhely földtani kutatástörténete

Időközben a recski geológus szakembereknek módjukban állt főleg az akkori szocialista országokban porfiros és szkarnos rézérclelőhelyeket megtekinteni (Bor, Majdanpek, Medet, Asarel, Kalmakür, Malko Türnovo). Ugyanakkor a hazai mélybányászatból főleg az urán- és a bauxitbányák tapasztalatait tudták hasznosítani. 4. fotó: Az Rm-59. számú fúrás feldolgozása. A kutatás bányabeli folytatása A recski mélyszinti színesfémérc-előfordulás komplex kutatási programját (Cseh Németh J. et al., 1974) a KFH 6198/74. számú határozata hagyta jóvá. Eszerint a kutatásokat a „tervezett 5 mt/év érctermelés igénynek megfelelően kell kivitelezni és az ideálisan 62,5 m x 62,5 m-es hálózatos kutatás megvalósításával biztosítani kell a művelési rendszer megtervezéséhez szükséges termelési kutatást is". A kutatás ennek megfelelően elsősorban a nagy rézporfíros érctestek megismerését célozta. A részletes kutatási fázisban, a külszíni fúrások által optimálisnak ítélt részeken (Észak-1 és Észak-2) az ércesedés legproduktívabbnak ítélt szintközében (-500 m és -900 m Balti szintek között), porfiros és részben a szkarnos érces zónákban vizsgálták az ásványi nyersanyag bányatelepítéshez szükséges paramétereit. A recsk mélyszinti kutatások teljes volumenét az I. táblázat, az 1959. és 1988. között végzett kutatások módszertani összefoglalását a IL táblázat tartalmazza. Intenzív és nagyvolumenű bányabeli kutatási munkák (1970-1986) 1970-ben elkezdték az l-es aknát (5. fotó), majd 1974-ben a II. aknát mélyíteni, ezzel kezdetét vette a magyar bányászat történetének egyik legnagyobb léptékű munkája. Az aknahajtás során a folyamatos bányaföldtani felvételezést fogásonként (általában 4 m) három műszakban, nehéz körülmények között végezte a földtani osztály gárdája. Az aknákat úgy mélyítették és a vágatokat úgy hajtották ki, hogy azok később termelési célokat is szolgálhassanak. A nagy, 8 m aknaátmérő egyrészt a megfelelő intenzitású szellőzést, másrészt a későbbi, várhatóan nagykapacitású szállítást volt hivatott biztosítani.