Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Zelenka Tibor és-Szebényi Géza: A Recsk mélyszinti színesfémérc-lelőhely földtani kutatástörténete

dokumentumokkal és pénzügyi ráfordítás okkal együtt. Ennek a bizottságnak a Központi Földtani Hivatal részéről Morvái Gusztáv, Ádám Oszkár és Horn János, a Magyar Állami Földtani Intézet részéről Varga Gyula, Radócz Gyula, az Országos Érc- és Ásványbányáktól Cseh Németh József, Zelenka Tibor, Nagy István és Csillag János, míg az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől Kiss János voltak a tagjai. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a MÁFI és az OÉÁ geológusai Varga Gyula vezetésével az addig lefúrt 18 db fúrás teljes maganyagát a helyszínen újraminősítsék hat hét alatt, és annak eredményéről jelentést készítsenek. 1969. március 10-től fagyban, hóesésben a kiterített fúrómagokat makroszkóposán újra dokumentálták, figyelembe véve az addig elkészült fúrás-leírásokat és anyagvizsgálati adatokat. Az 5-6 fős geológuscsoport a Recski Ércbánya telepén lakott, napkeltétől napnyugtáig a fúrások anyagát vizsgálták, míg este a dokumentációt véglegesítették. A KFH, ELTE és OÉÁ vezető szakemberei hetenként az ércanyagokat megtekintették és minősítették. Ez a munka azért volt hasznos, mert egységes szemlélettel sikerült a fúrásokat átnézni és ennek alapján elkészült több mint 2 hónap múlva az a jelentés (Zelenka T. et ai, 1969), mely a recski mélyszinti ércesedés máig érvényes genetikai modelljét a következőkben vázolta: A triász karbonátos-kovás-agyagpalás alaphegységre több mint 600 m vastag felső-eocén rétegvulkáni összlet települt. Az alaphegységbe felső-eocén szubvulkáni andezittest nyomult, mely belsejében hintett-eres formában tartalmazza a nagytömegű, alacsony fémtartalmú, ún. porfíros rézércesedést. A szubvulkáni andezit és a karbonátos triász kőzetek határán kontakt metaszomatikus szkarnok jöttek létre rézércesedéssel, távolabb kontakt polimetallikus ércesedéssel. A lahócai komplex szulfidos ércesedés a rétegvulkáni andezit breccsás zónáiban található, mely genetikailag összefügg a mélyszinttel, de annál alacsonyabb hőmérsékletű (epitermás) ércesedés (2. és 3. ábra). 2. ábra: A recski mélyszinti érckutatás elvi földtani szelvénye (Cseh Németh J., 1974). Jelmagyarázat: 1. Mészkő; 2. Üledékes kvarcit (dolomitos); 3. Agyagpala (1-3 triász); 4. Márga, mészkő; 5. Szubvulkáni andezit; 6. Rétegvulkáni andezitsorozat (4-6 eocén); 7. Oligocén márga, agyag; 8. Másodlagos kvarcit; 9. Szkarnos környezet ércesedése; 10. Hintett, porfíros, kalkopirites rézérc; 11. Polimetallikus ércesedés; 12. Lahócai tömzsös-érhálózatos, enargitos-luzonitos érc. A bizottság ajánlásokat tett a további földtani kutatások végzésére azzal, hogy az addigi geológus gárda (2 fő geológus, 2 geológustechnikus) nem elegendő az akkor már 14 db fúróberendezés dokumentálásának ellátására. Időközben a kormány Gazdasági Bizottsága 1969. november 8-án 10163/1969. számú határozatával a recski rézérckutatás további földalatti folytatását és egy akna mélyítés tervezését írta elő. 1969. december 9-re az OÉÁ elkészítette az Rm-38 fúrás helyére tervezett kutatóakna tervjavaslatát (id. Gagyi Pálffy A. et ai, 1969). Az akna kitűzésének pillanata látható az 1. fotón.